A lélek akkor a legszebb, mikor gyötrődik. Akkor születnek a legszebb gondolatok, akkor teremnek a legváltozatosabb hasonlatok. Akkor fáj a legjobban. Feljön minden, ami elmúlt, talán még az is, ami meg sem történt. Jó lenne ilyenkor mindent szépen dobozba csomagolni és a tűzre vetni. Hátat fordítani és hányni egy nagyot.

Sok-sok évvel ezelőtt rettegtem a péntekektől. Tudtam, hogy munkaidő után, amikor hazaérek, valami baj lesz. Mindig volt valami olyan probléma, ami idegbeteggé tett. Mintha azóta 2 másik életet éltem volna le, mégis a nyomai bennem maradtak, sosem fognak eltűnni. 

Nem akarok ismét félni a péntekektől...

Sok embertől hallottam, hallom mostanság is, hogy olyan szívesen visszamenne az időben 1-5-10-X évvel. 

Én nem... nem bírnám ki, ha mégegyszer át kellene élnem mindazokat, amik történtek. A felelevenítés is ösztönös menekülhetnéket és életundort vált ki belőlem. 

Ki tudja merre tartok, mi lesz belőlem. Jó lenne látni a végét, erőt adna olyankor, amikor úgy érzem elvesztem.

Elég csak egy kicsi...

Azt hiszem öregszem. Olyasmi után vágyakozom, ami jelen körülmények között nem valószínű, hogy megadatik.