A kis videó arról szólt, ahogy egy nőnek megvalósultak az álmait. Bár a vágyai oly egyszerűek és hétköznapiak voltak, hogy semmi különleges nincs benne, mégis elvarázsolt, mosolyra fakasztott. Talán mert ismertem őket, és tudom, milyen nehézségekkel kellett megküzdeniük. Társadalmi normák, eddigi élet feladása, elfogadtatás másokkal ... nagyon nehéz lehetett. Remélem valóban megérte nekik. Bár az egyik fél arca beesett, megfáradt. Őt érte a nagyobb nyomás. Mégis van az egészben valami varázslatos. Nem szoktam elérzékenyülni egy-egy  videón, vagy fénykép összeállításon, most mégis... Biztos öregszem. 

Tudom honnét indultak, tudom milyen főbb akadályok álltak előttük. Emlékszem egy-egy elvétett megjegyzésre, amikor ez még el sem kezdődött. És most ott állnak egymás mellett.

Azt hiszem mások az ilyen eseményeket irigységgel szokták szemlélni, engem megelégedett boldogsággal tölt el. Nem tudom leírni az érzéseket, amiket kelt bennem. Látom a boldogságot az arcukon, a mozdulataikban. Látom mennyit dolgoztak, dacoltak a sorssal, hogy elérjék a jelen állapotot. Mintha egy mese vált volna valóra. 

De minden mesének vége van egyszer...