Látlak!... Figyellek ... Tudom hogy itt vagy. Tudom hogy nézed a sorok mögötti tartalmat. Keresed a kapaszkodót; mint a ruhán az apró cérnaszálak, amibe beakad a körmöd.
Akaratlanul is támadási felületet adok a múltammal. Tessék ... ha akarsz támadj. Csak legyintek és mosolygok. Nem számít. Szépen fel lehet öltöztetni a szavakat, varázsolni a jelzőkkel és hangulatokkal. De minek?
Én is nézlek. Talán tudod, talán nem. Ez sem számít. Már nem tudom mi számít igazán. Talán a tettek. Ha egy pillanatra hátat fordítok már a múlt vagyok. Megszokom, vállat vonok. Felteszem a szemellenzőt és vágtatok tovább. Csak a most...
Milyen gyönyörű is tud lenni a lélek, ha megtapasztalja a fájdalmat, ha folyton szenved... Egy elejtett vadállat, aminek a szíve még lüktet, miközben a húsát marcangolják az oroszlánok. A bíborszín vérfolyam pedig végigfolyik az ajkakon. A lélek vajon milyen színű amikor elvérzik?
2 megjegyzés:
helo krisyta
Én szoktalak olvasni mert HK-sból nem tudok mást és ha unatkozom idejövök,nem iszom a szavaidat csak jódolog hasonlóan sokat gondolkodó embert olvasni pláne ha HK-s,ez a bejegyzésed eléggé zaklatott hangulatú nehogy üldöztetési mániád alakuljon ki gondoltam jobb ha jelzem hogy én vagyok a statisztikában a mostnai olvasód és nem valami rosszakaród.
Az én rosszakaróm eltűnni látszik,nincsenek már pornóreklám kötegek a mailomra meg k..szpartner invitálások.
Jó látni hogy gyerektémában kigondolkodtad a végső verziót és bánod.
szia
"sántakutya"(erről legalább megismersz :) )
Kedves Sántakutya!
Nincs üldözési mániám. Csak jelezni szerettem volna valaki felé, hogy tudok róla. Nem hiszem hogy rosszakaró lenne, de mivel ember, bármi kitelhet tőle.
A gyerektéma változatlan.
Megjegyzés küldése