Néha csak úgy sodor az élet. Várom hogy maguktól megoldódjanak azok a helyzetek, amiben nem tudok döntést hozni. Néha sikerül, és kis lökögetésekkel a Sors jelzi melyik irányba haladjak tovább. De van az a szabad akarat dolog, amikor tényleg szabad kezet kapsz egy-egy döntésben. És nincs semmi jel, hogy melyik a "jó" vagy a "rossz" irány. Mert nincs jó és rossz, csak egy döntés. És ugyan ki tudná megmondani azt, hogy a későbbiekre nézve melyik bizonyul jónak?

Néha előveszem a logikát, az is segíteni szokott. Észérvekkel dönthetnék egy-egy választás mellett. De sosem voltam az az ember, akit csak az észérvek vezérelnek. Pedig milyen könnyű lenne úgy.

Ha varázsló lennék formáznám az embereket. Lecsípnék egy-egy nekem tetsző darabot mindegyikből, és összegyúrnám. Vigyáznék rá. Kisisteneket alkotnék, játszanék velük. Ők uralkodhatnának én pedig békés mosollyal szemlélném a hatalmi játszmáikat.

Gyűlölöm a hazugságokat.

Szeretem az érintéseket.

Bosszant az ostobaság.

Erőssé tesz a kalandvágy.

Elgyengülök a fájdalomtól, amit másnak okozok...