Ha varázsló lennék, ma álmokat varázsolnék. Minden álomban lenne egy örvény és egy hatalmas diófa. Vagy inkább cseresznye... sok édes, nagyszemű, fekete cseresznye..

Fényképeket láttam arról a nőről, aki oly sokáig a mumusom volt. Aki nem csekély szerepet játszott abban, hogy a párkapcsolatom hazugságokkal volt tele, aki mindig jelen volt, akinek az árnyéka mindig ott suhogott fölöttem. Olyan jelentéktelenné vált... Látom a szemében hogy boldogtalan. Egykoron biztos nagyon vonzó volt. Beleöregedett. Nem tudok róla túl sok mindent, nem is érdekel. Szánalmat érzek, ahogy a fényképekre nézek.. Sajnálom őt, és valahol még egy kis undor is jelentkezik.

"A: amíg megvan az esély, hogy tényleg bekattanj és elkezdj mészárolni, addig mindenben támogatlak"