2007. december 31.
Napok óta nem tudok aludni rendesen. Éjszakánként felébredek és az elalvás is órákba telik. Félálom-szerű állapotban forgolódok, mindaddig, amíg a nyugtató hatására álomba nem ájulok. Nem tudom az okát. Az életem mostani szakasza mondható talán a legnyugodtabbnak.
A munkahelyen viszonylag minden jól megy, minden rendben van. A magánéletem is zökkenő mentes, bár kisebb bosszuságok azért vannak, de ezek jelentéktelenek. Nem tudom az okát ... tényleg nem!
De elég fáradt vagyok már ahhoz, hogy a filozófia olyan mélységeibe tekintsek, amelyek úgy tűnik csak ilyen állapotban akarnak megmutatkozni.
Nem nagy dolgok ... csak az életem történései. Az okok, és okozatok - szokás szerint. Biztos sokan voltak, akik elgondolkoztak már azon, mi a valóság, és mi nem az. Biztos voltak nagy tudósok és filozófusok, akik ezt meg is határozták. Én tegnap éjszaka találtam rá egy definíciót.
A valóság az, amit az emberek többsége az érzékszervein keresztül közel azonosnak érzékel.
Egyik ismerősöm mondta, hogy egy nőt verbálisan kell kielégíteni ahhoz, hogy igazán meg lehessen hódítani. Elszomorító, hogy milyen régen voltam verbálisan kielégíte férfi által.
Egy kapcsolatban nyilván egy idő után a párok már nem annyira kommunikatívak egymással. Vagy csak én csinálok valamit rosszul.Nem csinálok nagy ügyet az újévből. Nincsenek fogadalmak, semmi buli, semmi közös program ... ülök a gép előtt és ezeket a rohadt gombokat nyomogatom. Közben azon mosolygok, hogy állítólag szilveszterkor a mosás halált jelent a babonások számára. Ám legyen. Kár, hogy nem vagyok babonás. Mindenesetre a zuhanó repülőgépen jót fogok mulatni :)
Hála A.-nak és az Alexandra könyvutalványának, birtokosa lettem a régóta áhított KÖNYVnek.
"A lélek betegségei - Pszichopatológia"
Valami könnyű, szórakoztató olvasmányt kerestem ... :)
2007. december 27.
Nincs kommentelés.
Azért nincs, mert ha lenne, akaratom ellenére is meg akarnék felelni azoknak, akik olvasnak. Számíta, mit szólnának ahhoz, amit írok, és fontosnak tartanám, hogy a kommentjeik megfeleljenek annak a képnek amit talán ki akarnék alakítani magamról.
Nem ez a cél.
A cél egyszerű: nincs cél. Ez csak egy blog. Annyi szemét között, ami a neten (és főleg sok-sok hitvány blog között) terjed, igazán elfér az én szemetem is. Leírom amit gondolok, akár tetszik egyeseknek, akár nem.
Akinek nagyon (nem)tetszik valami, úgyis megtalálja a módját, hogy a tudtomra adja. Viszont nem látom értelmét olyasmin vitatkozni, amin nem fog változtatni semmi. Elfogadom mások véleményét, álláspontját, talán még sok esetben igazat is adok nekik. De ez nem fog változtatni azon, ahogy én látom a világot, és nem érdekel, ki mit gondol rólam emiatt.
És ha én el tudom fogadni mások véleményét, jogom van hozzá, hogy az én álláspontomat is elfogadják ... még akkor is, ha más emberek máshogy gondolkodnak...
Akinek pedig nem tetszik ... Alt+F4
Azért nincs, mert ha lenne, akaratom ellenére is meg akarnék felelni azoknak, akik olvasnak. Számíta, mit szólnának ahhoz, amit írok, és fontosnak tartanám, hogy a kommentjeik megfeleljenek annak a képnek amit talán ki akarnék alakítani magamról.
Nem ez a cél.
A cél egyszerű: nincs cél. Ez csak egy blog. Annyi szemét között, ami a neten (és főleg sok-sok hitvány blog között) terjed, igazán elfér az én szemetem is. Leírom amit gondolok, akár tetszik egyeseknek, akár nem.
Akinek nagyon (nem)tetszik valami, úgyis megtalálja a módját, hogy a tudtomra adja. Viszont nem látom értelmét olyasmin vitatkozni, amin nem fog változtatni semmi. Elfogadom mások véleményét, álláspontját, talán még sok esetben igazat is adok nekik. De ez nem fog változtatni azon, ahogy én látom a világot, és nem érdekel, ki mit gondol rólam emiatt.
És ha én el tudom fogadni mások véleményét, jogom van hozzá, hogy az én álláspontomat is elfogadják ... még akkor is, ha más emberek máshogy gondolkodnak...
Akinek pedig nem tetszik ... Alt+F4
2007. december 23.
2007. december 21.
Kritika
1) Pécsett az Uránia mozival majdnem szemben van egy gyros-os. Nem tudom mióta létezik, mi csak tegnap fedeztük fel. Bár drágább, mint a másik kettő, szintén belvárosi gyros-os, mivel közel volt a mozihoz, úgy gondoltuk, betérünk. A "rögtön jövök" tábla fogadott bennünket, majd kb. 8 perccel később megjelent egy srác, kezében egy tál készétellel, amit a szemközti étteremből hozott, és ami gondolom a vacsorája, vagy uzsonnája lehetett. Két tortilla tekercset kértünk. Nincs, majd csak januárban lesz. Hmm.. ok, akkor két gyrost kérünk. Sajnos, a gyroshoz nincs kész a hús ...
... és vettem a szemközti boltban egy sajtos pogácsát ...
Vélemény: ehhez mit lehet hozzáfűzni? Oda sem megyünk többet, és bizony másoknak sem fogom ajánlani a helyet. AZ ilyen üzletek szoktak fél év működés után csődbe menni.
2) A gyros-os történet után irány az Uránia mozi: Macskafogó 2.
Amikor napközben másokat kérdeztem arról, hogy milyen, 5-ös skálán 3-as értékelést adtak neki. ... Pedig szerintem sajnos annyit sem érdemel ...
Egy második résznél a néző mindig az elsőhöz viszonyít, éppen ezért arra kellene törekedni, hogy még többet hozzanak ki a történetből, legyen benne valami plusz, ami az elsőben nem volt, és amiért a második jobb - vagy legalább olyan jó - lesz, mint az első rész. Csúfos kudarcot vallott ez a törekvés (ha egyátalán volt) a Macskafogó 2 - nél.
A történet maga túlságosan 21. századi. Megidézzük a sötét erőket, lassan minden 4. tv sorozat erről szól - de ez majd egy külön kritika lesz.
A szereplők változtak, néhol nagyon jól érzékeltetve az idő múlását. A patkányok, akik az első részben számomra meghatározó karakterek voltak, mostanra szánalmassá váltak.
Persze voltak benne poénok - azonban a legtöbbje kicsit eröltetettnek tűnt. A lopott motívumok pedig nem hogy megmosolyogtattak volna, hanem felbosszantottak. Na nehogy már a Gyűrűk Ura szem-motívumát akarjuk hozzámérni a pokolbeli macska szeméhez ...
Kb 20 perc után elaludtam pár percre ... sosem aludtam még el moziban és most sem azért történt ez, mert annyira álmos voltam. A végét pedig egyszerűen untam.
Összegezve: azt hiszem jobb lett volna, ha ezt a Macskafogó 2-t inkább el sem készítik. Óriásit buktak a szememben, és nincs az a pénz, amiért még egyszer végignézném. Ha egyetlen szót akarnék használni: szánalmas.
Bár kétlem, hogy az én véleményem sokat számít, de remélem valamilyen úton-módon eljut azokhoz a fülekhez/szemekhez, akiknek szánom ...
3) Mindezek után már csak hab volt a tortán, mikor - nem adva fel a reményt, hogy legalább egy jó gyrost ehetünk - kedvenc helyünkre mentünk. Két gyrost kértünk, az egyiket hagymával, csípősen, a másikat csak csípősen, hagyma nélkül. (Ez utóbbit én kértem). Már csak nevetni tudtam, amikor először a hagymás csípőset kaptam, másodszorra pedig a hagyma nélkülit, csípős szósz nélkül ....
A mesének itt vége ...
... és vettem a szemközti boltban egy sajtos pogácsát ...
Vélemény: ehhez mit lehet hozzáfűzni? Oda sem megyünk többet, és bizony másoknak sem fogom ajánlani a helyet. AZ ilyen üzletek szoktak fél év működés után csődbe menni.
2) A gyros-os történet után irány az Uránia mozi: Macskafogó 2.
Amikor napközben másokat kérdeztem arról, hogy milyen, 5-ös skálán 3-as értékelést adtak neki. ... Pedig szerintem sajnos annyit sem érdemel ...
Egy második résznél a néző mindig az elsőhöz viszonyít, éppen ezért arra kellene törekedni, hogy még többet hozzanak ki a történetből, legyen benne valami plusz, ami az elsőben nem volt, és amiért a második jobb - vagy legalább olyan jó - lesz, mint az első rész. Csúfos kudarcot vallott ez a törekvés (ha egyátalán volt) a Macskafogó 2 - nél.
A történet maga túlságosan 21. századi. Megidézzük a sötét erőket, lassan minden 4. tv sorozat erről szól - de ez majd egy külön kritika lesz.
A szereplők változtak, néhol nagyon jól érzékeltetve az idő múlását. A patkányok, akik az első részben számomra meghatározó karakterek voltak, mostanra szánalmassá váltak.
Persze voltak benne poénok - azonban a legtöbbje kicsit eröltetettnek tűnt. A lopott motívumok pedig nem hogy megmosolyogtattak volna, hanem felbosszantottak. Na nehogy már a Gyűrűk Ura szem-motívumát akarjuk hozzámérni a pokolbeli macska szeméhez ...
Kb 20 perc után elaludtam pár percre ... sosem aludtam még el moziban és most sem azért történt ez, mert annyira álmos voltam. A végét pedig egyszerűen untam.
Összegezve: azt hiszem jobb lett volna, ha ezt a Macskafogó 2-t inkább el sem készítik. Óriásit buktak a szememben, és nincs az a pénz, amiért még egyszer végignézném. Ha egyetlen szót akarnék használni: szánalmas.
Bár kétlem, hogy az én véleményem sokat számít, de remélem valamilyen úton-módon eljut azokhoz a fülekhez/szemekhez, akiknek szánom ...
3) Mindezek után már csak hab volt a tortán, mikor - nem adva fel a reményt, hogy legalább egy jó gyrost ehetünk - kedvenc helyünkre mentünk. Két gyrost kértünk, az egyiket hagymával, csípősen, a másikat csak csípősen, hagyma nélkül. (Ez utóbbit én kértem). Már csak nevetni tudtam, amikor először a hagymás csípőset kaptam, másodszorra pedig a hagyma nélkülit, csípős szósz nélkül ....
A mesének itt vége ...
2007. december 19.
Január 14-én megyek Erfurtba (Németo.), és 22-én jövök haza onnét. Egyedül leszek külföldön és egyedül fogok repülőn utazni. Mi több, egyedül fogok lakni egy szállodai szobában ... sosem voltam még egyedül az ország határain kívül. Egyszerre van bennem félsz és gyermeki izgalom. Kár, hogy nincs laptopom. Marad a füzet és a ceruza, majd utólag gépre viszem a történéseket :)
2007. december 14.
Tessék megjegyezni egy dátumot ... 2012. december 22. Vagy minden bukik, vagy a káoszból rend lesz. Vagy nem lesz semmi :D
- - - - - - -
Karácsony ...
Az állítólagos szeretet ünnepe. Ilyenkor megsajnáljuk az árvákat, a beteg gyerekeket, az éhezőket, a hajléktalanokat és mindenkit, aki a társadalmi átlagtól láthatóan eltér. Végig sétálva az utcán 5 lélegzetvételenként belebotlunk egy gyűjtögető életmódnál leragadt egyletbe, akik vagy a leukémiás gyerekeknek kérnek támogatást, vagy egyéb olyan (ál?)alapítványoknak, aminek a visszautasítása azzal jár, hogy bűntudatot próbál ébreszteni az emberben, amiért nem segített.
Elgondolkodtató, hogy vajon tényleg alapítványi számlaszámra megy-e az a pénz, amit valaki pár képeslapra költ, vagy azért olyan irreálisan magas az áruk, mert akik kereskednek az emberi lelkekkel, azok hasznot húznak ebből.
Továbbá elgondolkodtató az is, hogy miért kisebbségi tagok gyűjtik össze ilyentájt a pénzt erre.
Nem vagyok rasszista. De az ember színe fehér. //Megjegyzés: szólásszabadság van ... elméletileg! .. de akkor miért nem cigányozhatok le bárkit, aki rendelkezik mindazon tulajdonságokkal, melyek ennek a kasztnak a jellemzői? - függetlenül attól, hogy a bőre színe világos vagy sötét, mert meg kell hagyni, fehérben is van olyan, amelyik közéjük tartozik.//
Visszatérve az eredeti gondolatmenethez. Miért csak ilyenkor jut eszükbe az embereknek, hogy jótékonykodjanak? Miért élvez a karácsony ilyen kitüntetett figyelmet? Miért súlykolják bele az emberekbe, hogy ilyenkor lehetőségük szerint segíteni KELL másokon?
És pár kérdés, ami talán kegyetlennek tűnik, de ez vagyok én..:
- miért nincs születés szabályozás?
- miért hagyják életben a súlyosan sérült gyerekeket?
- miért nem gondoskodnak a szülők maguk az ivadékaikról, ahelyett, hogy mások segítségére támaszkodnának?
- miért nem mennek el évközben munkát keresni a hajléktalanok, hogy télen ne fagyjanak halálra?
És végül:
- miért nem gondolkodnak az emberek???
Elnézést ha valakinek megsértettem volna az érzéseit ezen írásommal. Csak a szólásszabadságom teljes jogával éltem és a saját, egyéni véleményemet közöltem.
- - - - - - -
Karácsony ...
Az állítólagos szeretet ünnepe. Ilyenkor megsajnáljuk az árvákat, a beteg gyerekeket, az éhezőket, a hajléktalanokat és mindenkit, aki a társadalmi átlagtól láthatóan eltér. Végig sétálva az utcán 5 lélegzetvételenként belebotlunk egy gyűjtögető életmódnál leragadt egyletbe, akik vagy a leukémiás gyerekeknek kérnek támogatást, vagy egyéb olyan (ál?)alapítványoknak, aminek a visszautasítása azzal jár, hogy bűntudatot próbál ébreszteni az emberben, amiért nem segített.
Elgondolkodtató, hogy vajon tényleg alapítványi számlaszámra megy-e az a pénz, amit valaki pár képeslapra költ, vagy azért olyan irreálisan magas az áruk, mert akik kereskednek az emberi lelkekkel, azok hasznot húznak ebből.
Továbbá elgondolkodtató az is, hogy miért kisebbségi tagok gyűjtik össze ilyentájt a pénzt erre.
Nem vagyok rasszista. De az ember színe fehér. //Megjegyzés: szólásszabadság van ... elméletileg! .. de akkor miért nem cigányozhatok le bárkit, aki rendelkezik mindazon tulajdonságokkal, melyek ennek a kasztnak a jellemzői? - függetlenül attól, hogy a bőre színe világos vagy sötét, mert meg kell hagyni, fehérben is van olyan, amelyik közéjük tartozik.//
Visszatérve az eredeti gondolatmenethez. Miért csak ilyenkor jut eszükbe az embereknek, hogy jótékonykodjanak? Miért élvez a karácsony ilyen kitüntetett figyelmet? Miért súlykolják bele az emberekbe, hogy ilyenkor lehetőségük szerint segíteni KELL másokon?
És pár kérdés, ami talán kegyetlennek tűnik, de ez vagyok én..:
- miért nincs születés szabályozás?
- miért hagyják életben a súlyosan sérült gyerekeket?
- miért nem gondoskodnak a szülők maguk az ivadékaikról, ahelyett, hogy mások segítségére támaszkodnának?
- miért nem mennek el évközben munkát keresni a hajléktalanok, hogy télen ne fagyjanak halálra?
És végül:
- miért nem gondolkodnak az emberek???
Elnézést ha valakinek megsértettem volna az érzéseit ezen írásommal. Csak a szólásszabadságom teljes jogával éltem és a saját, egyéni véleményemet közöltem.
2007. december 11.
2007. december 7.
Általában úgy viselkedek másokkal, ahogy ők viselkednek velem. Olykor kivételt teszek. Vannak elveim és van erkölcsi normám.
Az illető velem anno kedves volt, jól el tudtunk beszélgetni. Voltak kétes ügyei, amiket ferdeszemmel néztem, és amiket csak abból a megvilágításból láttam, amibe ő helyezte a történéseket.
Aztán megismertem a barátnőjét - az egyiket ... és egy teljesen más ember képét festette elém. Egy olyan emberét, aki kihasználja azt a szeretetet, amit iránta éreznek, aki úgy gondolja, hogy jobb valakiben meghagyni a reményt, mint nyílt lapokkal közölni, hogy a kapcsolatukból nem lesz semmi. Akinek az egoja annyira elhomályosítja a látását, hogy saját mártíromságát használja fel, hogy magához szorítson másokat. Na ez már nem fér bele az én normámba.
De mégis.... van-e jogom ítélkezni fölötte? Van-e jogom ahhoz, hogy megítéljem, mennyire helyes vagy helytelen a viselkedése másokkal szemben? És bár nekem különösebb problémám nem volt vele - leszámítva kisebb dolgokat - képtelen vagyok arra, hogy úgy nézzek rá, mint akkor, amikor még nem ismertem a "másik arcát".
Nagyon kiosztottam .... pedig már vagy fél éve nem beszéltünk. Ezt tartottam helyesnek ...
Az illető velem anno kedves volt, jól el tudtunk beszélgetni. Voltak kétes ügyei, amiket ferdeszemmel néztem, és amiket csak abból a megvilágításból láttam, amibe ő helyezte a történéseket.
Aztán megismertem a barátnőjét - az egyiket ... és egy teljesen más ember képét festette elém. Egy olyan emberét, aki kihasználja azt a szeretetet, amit iránta éreznek, aki úgy gondolja, hogy jobb valakiben meghagyni a reményt, mint nyílt lapokkal közölni, hogy a kapcsolatukból nem lesz semmi. Akinek az egoja annyira elhomályosítja a látását, hogy saját mártíromságát használja fel, hogy magához szorítson másokat. Na ez már nem fér bele az én normámba.
De mégis.... van-e jogom ítélkezni fölötte? Van-e jogom ahhoz, hogy megítéljem, mennyire helyes vagy helytelen a viselkedése másokkal szemben? És bár nekem különösebb problémám nem volt vele - leszámítva kisebb dolgokat - képtelen vagyok arra, hogy úgy nézzek rá, mint akkor, amikor még nem ismertem a "másik arcát".
Nagyon kiosztottam .... pedig már vagy fél éve nem beszéltünk. Ezt tartottam helyesnek ...
2007. december 4.
2007. december 3.
A meghasadt valóság láthatóvá vált. Az ok - okozati állapotok nagyjából megegyeznek a várttal.
.. de miért ilyen az emberi természet? ...
- - - - - - - - -
Januárban úgy néz ki, hogy egy hetet Erfurtban fogok tölteni, a cég küld ki, hogy tanuljak :) Azt hiszem ez pár ember szemében szálka ...
... pedig igazából nem tettem ezért semmit. Talán az igazságérzetem nekem is felszólalna, ha a másik oldalon állnék. Azt hiszem igazuk van. De szeretném megragadni a lehetőségeket. Olyan ez mint egy csekély kis kárpótlás a sorstól az eddigiekért ....
.. de miért ilyen az emberi természet? ...
- - - - - - - - -
Januárban úgy néz ki, hogy egy hetet Erfurtban fogok tölteni, a cég küld ki, hogy tanuljak :) Azt hiszem ez pár ember szemében szálka ...
... pedig igazából nem tettem ezért semmit. Talán az igazságérzetem nekem is felszólalna, ha a másik oldalon állnék. Azt hiszem igazuk van. De szeretném megragadni a lehetőségeket. Olyan ez mint egy csekély kis kárpótlás a sorstól az eddigiekért ....
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)