Nem bírom a telet… Amellett, hogy aluszékony vagyok, semmihez sincs kedvem. Pontosabban, ha valamire rá tudom szánni magam, hogy elkezdjem, akkor kis ideig elvagyok vele, de olyan nehéz bármit is elkezdeni. Tavaly ilyenkor rajzoltam, színeztem, festettem, most meg legtöbbször az ágyon punnyadok. Nem jó ez így.

Ismét elkezdtem olvasni a Jéghegyek Népét. Hiába, nem tudom megunni, bár pár kötetet a 47-ből minden bizonnyal most is ki fogok hagyni.

Említettem már, hogy elegem van a visszatérő álmaimból?

Unom már, hogy folyton iskolába készülök, úgy, hogy nem készültem fel.

És azt is unom, hogy álmomban valami megfoghatatlan lény fenyeget. Tipikusan az a feeling, mint horrorfilmekben, amikor magától elkezd működni valami, vagy ajtók nyílnak, csukódnak. Ez valami tudatalatti félelem lehet a megmagyarázhatatlantól?! …

És elegem van a munkahelyből is.

Tegnap elgondolkoztam azon, hogy milyen volt ez az évem. Arra jutottam, hogy rohadt pocsék. Először is ott volt az idegösszeroppanásom februárban, ami miatt egy hónapig táppénzen voltam. Aztán ősszel a szemműtétem, ami úgy tűnik szart sem ért. Aztán több önvagdalkozás, és nyugtatózás – amiről mostanra leszoktam. - - mármint a nyugtatóról. Na jó, voltak jó dolgok is. Pl. elkezdtem a THK-t. Meg elkezdtem japánul tanulni. Megismertem pár új embert – ehh.. neem, ez nem a jó dolgok közé tartozik. Sok őrült …. – tisztelet a kivételnek! A magánéletet hagyjuk, arról ugye nem beszélünk. De az sem volt zökkenő mentes.

Öregedtem egy évet, és összegezve egy jó adag nerózissal lettem csak gazdagabb. Meg jópár dvd filmmel, és kártyával.

Évekkel ezelőtt csináltam magamnak egy numerológiai elemzést. Csak arra emlékszem, hogy ez az év sorsfordulóként volt megjelölve. Abban bízom, hogy jövőre talán jobban alakulnak a dolgok. Hmm, ámbár a mostani kilátások nem erre utalnak… lehet, hogy egyikünk elveszti az állását, a másikunk a józan eszét, emelik az albérlet díját, szokás szerint minden egyre drágább lesz. Hopp! Viszont jövő augusztusban felvehetek a biztosítási pénzemből 20%-ot.

A szemműtétem előtt elgondolkoztam, hogy a műtétet, vagy a sulit válasszam. A műtét mellett döntöttem, bízva abban, hogy mégiscsak jobb, ha normálisan látok, és úgy tanulok. Megbántam. Na mindegy.

Amikor gyerek, tizenéves voltam, és a szüleim bántottak, mindig arra gondoltam, hogy milyen jó lenne, ha odabújhatnék valakihez, aki szeret, aki megvígasztal, és átölel. A fájó az, hogy most, mikor lenne, akihez hozzábújnék,, nem akar átölelni...

B. Egy témáról nem akar beszélni. Én meg arra gondolok, hogy azért nem, mert vagy titkol valamit, vagy ha arról beszélne, hazudna nekem. Nehéz így élni, és bízni valakiben. Ha nem lenne titkolni valója, akkor miért lenne az a téma tabu? ... Feltenném a kérdést, azt mondná, hogy nem, és megnyugodnék. Persze ha azt mondaná, hogy nem...Anno pedig még ő mondta, hogy kettőnk között nincs titok, mindent meg fogunk tudni beszélni. Változnak az idők. De van, ami sosem változik. Nem hittem, hogy a gyűlöletem legalább olyan intenzítású, és kitartó, mint a szerelmem.

Visszagondolva világosan látom, hogy egyes barátságok miért születnek, és miért halnak meg. A legtanulságosabb esetem egy idősebb nővel volt. azt hittem, hogy barátnak mondhatom őt .. talán az is volt, egy ideig. Ameddig az érdeke úgy kívánta. Aztán hosszabb ideig nem voltam internet közelben, és mikor újra tudtam netezni, már hiába írtam, választ nem kaptam. Nem kükönösebben bánt a dolog, hiszen már anno is sejtettem, hogy miért tartja velem a kapcsolatot, de azért mégis jó azt hinni, hogy valaki azért keresi a társaságunkat, mert kedvel, nem pedig azért, nehogy szemet vessünk a pasijára. Vagy lehet, hogy nem így volt. Mindegy.

Vannak személyek, akik viszont állandó jelleggel visszatérnek, még akkor is, ha két beszélgetés között eltelt x év. Ezek az igazi barátok, akkikkel a társalgást ott lehet folytatni, ahol annak idején abbamaradt.

Sok mindenről szeretnék írni, de sok mindenről nem írhatok. Tekintettel B.-re... Kíváncsi lennék, hogy vajon ő szokta-e olvasni a soraimat?!

A melóhelyen ismét beindult a "nagyüzem", visszajöttek az orvosok a nyári szabadságukról, visszajött Nagy Fehér Főnök is. Egyenlőre még nem osztotta soraink között az észt, de szerintem erre sem kell sokat várni.

Mellesleg gyomorforgató az egész egészségügy, úgy, ahogy van. Legutóbb azt hallottam X professzorról, hogy egy betege megkérdezte mennyibe fog kerülni a műtét. A prof. megkérdezte mennyit szán rá. A beteg azt felelte, hogy sajnos kevés pénze van, talán olyan 50 ezret tud félretenni, mire a prof elhúzta a száját, sziszegett és azt felelte, hogy akkor talán bele sem kellene kezdeni, mert az kevés lesz. Merthogy állítólag ő ad a műtősnőknek is, meg a nővéreknek is - na persze , jó vicc! - és persze magyar állampolgároknak az orvosi ellátás ingyenek, hacsak nem magándokiról van szó. - Ahhm.. még hozzátenném, hogy ennek a profnak persze nem egy kis panellakása van, hanem szinte egy kész palota, ahol az udvarban még egy feszület is áll, hirdetve, hogy ő milyen buzgó keresztény. No igen, csak nem tudom, hogy az a fajta nagy vallásosság, amit kifelé mutat, hogy fér össze azzal, hogy műtét közben úgy káromkodik, mint egy kocsis. Node, akinek pénze van, mindent megtehet …

Hiába minden, a kegyet már elnyerték! :) Megvan a rajzfilm, kb 8 GB, dvd-s minőség, magyar szinkron! Leborulok Csiga isteni hatalma előtt :D.

Segíítséég!

A következő problémám van, keresek egy régi, francia rajzfilmsorozatot, a címe: Az elveszett világ. Kb. 15 éve adták a tv-ben, szerepelt benne egy Arkana nevű nő, a társai: Bob, Spartacus, Rebbeca, volt egy űrhajójuk is, meg két egyforma kicsi sárga állatka. Az ellenségeik kalózok voltak (Maxigáz, Zsebpiszok, Popocici). De nem találok róla sehol semmi infót. Vagyis csak fórumos bejegyzéseket, azzal meg nem sokra megyek ...

Fél királyságomat adom azért, ha valaki meg tudja szerezni nekem ezt a sorozatot - vagy legalább jópár részét!

Csak pár szó ...

Túlvagyok a lézeres szemműtéten. Azt hiszem jobb lett volna, ha inkább azon a pénzen csináltatok egy normális szemüveget, veszek egy könyvespolcot és könyveket ... A műtétet követő napokon (pénteken volt a műtét - tehát szombat, vasárnap és hétfőn) azt hittem megpusztulok, annyira rossz volt. Olyan, mintha egy bazi nagy szempilla lett volna a szememben, ami folyton bökte. És mivel le volt ragasztva a másik szememmel is csak részlegesen láttam, mert hasonlóan a társához, az is inkább csukva akart lenni.

Egy hetes kontrollon voltam ma ... a doki nincs megelégedve az eredménnyel.

Tudni kell, hogy elég nagy volt a dioptria ... azt hiszem olyan 5-5 és feles volt. Még mindig homályosan látok ... majd kiderülmi lesz.

Belekezdtem egy kártyjátékba ... illetve kettőbe is. Az egyik a Legend of the Five Rings ... ezen belül az oroszlán klánnal játszok. A másik egy viszonylag új kártyajáték ... a neve: Trónok Harca. Ezen belül a Martell házzal szeretnék játszani, de még nem jöttek meg a lapok. Érdekes módon amióta elkezdtem játszani, mintha többet beszélgetnénk B.-vel.

Másfél hétig szabin voltam ... hétfőtől ismét meló. Szar lesz visszaszokni.

A gyomromban érzem mások félelmét ...

Még a mai és a holnapi nap, aztán másfél hétig szabadságon leszek. Édes élet. És persze, hogy ilyenkor lesz rossz idő … nem baj, amúgy is lesz pár nap, amikor zárt lakásba kényszerülök. Holnap megyek kivizsgálásra a szemem ügyében, és akkor fogják megmondani, hogy mikor csinálják meg a lézeres szemkorrekciót.

Múlt héten a labor szünetelt, és csak ketten voltunk bent, adatbázist töltöttünk fel. Meg persze a neten lógtunk egész nap :) Blogot írni valahogy mégsem volt kedvem. Talán mert jelen pillanatban most nincs olyan téma, ami nagyon foglalkoztatna.

Ahh! Igen, végre, 4 év keresgélés után meg tudtam szerezni A Katedrális Legendája c. könyvet. Úgy látszik, ezekben a hónapokban szerencsém van, és meg tudom szeretni azokat a dolgokat, amiket már régóta a magaménak akarok tudni. Egyedül a mandragóra az, aminek megszerzésére igen csekély esélyt látok. De hátha …

Ezúton közhírré tétetik : mandragóra gyökér kerestetik! Fél királyságomat adnám érte :D

Újra itt... igaz, van egy másik is, de az top secret! :)
Nyár van, nyár ... és rájöttem, hogy szeretek strandra járni. Pontosabban szeretek víz közelben lenni. Napozni utálok! De úszni olyan jó ... nemhiába, halak jegyben születtem. )
A magánéletről B. kérésére egy szót sem...
Nietzsche-t olvasok mostanában. És végre antikváriumban megtaláltam Sade: Szodoma 120 napja c. könyvet! :) - már vagy másfél éve vadászok rá.
Ajj.. ez a munkahely borzalmas ...

Egy álom – hehe, leginkább egy misztikus thrillerre hasonlít ;)

Első rész

A társam és én le akartunk leplezni valamiféle bűnbandát, amikor is a banda tagjai elkaptak minket. Egy injectiót akartak beadni (érdekes módon a tudatukkal irányították a tűket), azonban csak félig sikerült. A másik injectiót kikerültem és a banda egyik tagjának a nyakába szúródott. A célhely, amelyet meg akartunk közelíteni, teljesen körbe volt véve, ezért háztetőkön és ablakokon ki-be ugrálva tudtunk csak eljutni oda. Út közben egy klinika üres, világos folyosóján haladtunk végig, melynek a végén egy kórterem volt, betegekkel. Egy orvos épp vizitelt, a fejére tettem a kezem, amitől megállt az idő. Egy kislányhoz mentem oda, aki valamiért fontos volt. Azonban alig, hogy beszéltem vele, jöttek a hozzátartózói, akikre nem hatott az az „időmegállítás”, amit a dokinál alkalmaztam. Viszont azt hitték, hogy ismernek, így gond nélkül le tudtam lépni.

Nagy nehézségek árán eljutottam arra a helyre, ahol átadhattam egy középkorú, konzervatív feketeruhás nőnek a bizonyítékokat, és azt a szérumot, amit belénk akartak fecskendezni.

Juhéé.. győztünk … vége az első fejezetnek.

Második rész:

Egy ház felé közeledtem, mert a segítségemet kérték. Jobbra tőlem egy terület fölött zuhogott az eső, villámlott, meg ilyesmi – pontosan nem emlékszem, de a domináns dolog az eső, a víz volt. A ház (két szint + egy tetőtér) lángokban állt. Balra tőlem egy hurrikán közelített, tölcsér-szerű, hatalmas forgószéllel. Tudatában voltam, hogy három elemmel (víz, tűz, levegő) kell megküzdenem. Ahogy közeledtem a ház felé valamit kántálni kezdtem (kivételesen nem valami idegen nyelven, hanem pl. olyasmit, hogy aludjanak el a lángok, vagy ilyesmi, már nem emlékszem), aminek hatására szépen eltűnt a füst és kialudt a tűz. Valaki volt velem, de inkább gúnyos hangon mondta azt amit én, mint segítőleg. Valahogy az egyik ellenséges elemet (vizet) használtam fel, hogy kioltsam a lángokat, és azáltal, hogy a két elem támadása megszűnt, a szél is eltűnt.. Az egyik szobában, ahol már nem volt tűz, egy idős nőt találtunk … úgy éreztem hatalmas erő lakozik benne. Kérdeztem, hogy ki ő, de nem válaszolt, hanem elhagyta a házat. Azt hiszem az emberek azt hitték, hogy a nő miatt lett tűz. Miután kimentem távolról néztem a házat, de nem a fizikai valóját láttam, hanem az „erőtereit” – ha lehet egyáltalán annak nevezni. A tetőtér tele volt valami gonosszal. Megkérdeztem ki lakik ott, amire azt válaszolták, hogy egy kislány, de ő már nincs a házban, de biztos voltam benne, hogy ő az oka a tűznek. A kislány a második szint lépcsőfordulójában jelent meg és engem nézett ….

Kellemes.. lehet, hogy túl sok horror-filmet néztem mostanában? Mindenesetre nagyon sok jelképet tartalmaz ez az álom, párat értelmezni is tudok. De vajon ez az álom egy probléma megoldása, vagy pedig kulcs a megoldáshoz?

Ha ennyi erőm van "rosszat" tenni, akkor kell, hogy legyen bennem ugyanennyi erő arra, hogy "jót" cselekedjek. És különben is, nincs jó, meg rossz ... de az a "woo-doo - baba" ényleg nem kellett volna :))

Egy dolog tudni valamit, és egy másik dolog megtapasztalni azt. Hiába tudod egy dolog természetéről hogy hogyan hat rád, vagy másokra. Érezni kell azt az erőt, amit kivált, még akkor is, ha az nem épp pozitív. Azt hiszem ezt most jól megéreztem.

Rádöbbentem arra, hogy az életem nagy részét a munka tölti ki. Ezzel még talán nem is lenne akkora probléma, ha egy kicsit is élvezném a munkámat. De sajnos nem. Változtatni kellene, de félek a változásoktól. Eljutottam egy olyan pontra, hogy félek az emberektól, félek idegenek közé menni, sőt, ha egy új helyre kell mennem egyedül, teljesen pánikba esek. Csúnyának, butának és hülyének érzem magam. Teljesen elszállt az összes önbizalmam. Tudom, hogy vannak értékeim - mindenkinek vannak, miért pont nekem ne lennének?!

Múlt héten Beiddel megnéztük a Narnia krónikái című mozifilmet. Mondjon bárki bármit, nekem rettenetesen tetszett a film. Jó lenne, ha tényleg léteznénk olyen szekrények...

Az elmúlt időszak nagyon kellemes emléke még egy délután, amit egy jóbarátommal, A.-val töltöttem el. Ez még egész év elején volt - na nem mintha még nem az lenne... Egyetlen dolog van, ami bánt, hogy azokat a kellemes perceket nem a Kedvesem okozta. Azt hiszem, ha elképzelnék egy ideális randit, akkor az ilyen lenne, persze most szó sem volt randiról, egyszerűen csak ... elmentünk vettünk sütit, aztán a kocsiban megettük, miközben kitárgyaltuk az élet nagy dolgait és leginkább az én problémáimat, aztán elmentük fel egy kilátóhoz (Tubes), - kocsival. Csakhogy az út végét már gyalog tettük meg, mert az autó nem tudott felmenni, annyira csúszott az út, és annyi hó volt. Majd megfagytunk fölfelé menet, és a kilátó tetején is fülfagyasztóan hideg volt. Kilátásban gyönyörködni, sztorizni, nagyokat nevetni - nem is tudom, mikor nevettem ilyen jót - aztán vissza a kocsiba, vissza a városba, be egy jó meleg helyre, ahol a legfinomabb forrócsokit lehet kapni (Áfium). Szóval nagyon pöpec volt! Tájképeken látni olyat, mint amit élőben láttunk - telihold, havas táj, csupasz fák, amik lusta árnyékot vetnek... a tökéletes nyugalom. Ami annyira hiányzik az életemből. Vagyis csak a hétköznapjaimból. vagyis csak a munkahelyemből.

Egyszerre vágyok nyugalomra és izgalomra. Azt hiszem egy kicsit ki kellene szakadnom a mindennapok szorításából. Kéthetente szabadok a délutánjaim, talán jobban ki kellene ezt használni. Csak ne lenne ennyira hideg.

Korongvilág regényt olvasok most - A Mesének Vége. Kifejezetten tetszik! Érdekes, hogy mennyi olyan dolog van ebben a könyvsorozatban, ami reális. " A bölcsesség azon ritka olgok egyike, amelyek minél messzebb vannak, annál nagyobbnak látszanak."

Február 13-án lesz a 2. évfordulónk. És február 23-án betöltöm 24. életévemet. Másoknak ilyen idősen már gyerekeik vannak ... én meg még gyereknek érzem magam. Nem akarok gyereket! Sem most, sem később. És hiába jönnek azzal a szöveggel, hogy majd később máshogy fogom gondolni. Ezt mondták 16 éves, 19 éves, 23 éves koromban is. Hát nem veszik észre, hogy van, ami nem változik? Miért akarják az emberek, hogy mindenki "egyforma" legyen? Mindenki uyganazt csinálja? Mindenki ugyanazon törvények és szükségetek szerint éljen? Miért nem fogadják el, ha valaki máshogy akarja alakítani az életét? Talán, mert akkor tudatosul bennük, hogy ha újra tehetnék, máshogy cselekednének?! Vicces, de ... nem egy embertől hallottam, hogy talán igazam van a gyerek-nézőpontban, és ha újra tehetnék ők sem vállalnának - vagy csak jóval később - gyereket. Kinek mi ... Én elfogadom mások nézőpontját, véleményét, nem szólok benne, de azt nem állhatom, amikor az ösztönökre hivatkozva próbálnak meggyőzni az igazukról, és így akarják rám kényszeríteni az akaratukat, és a saját igazságukat.
Mindenkinek igaza van .. a saját szempontjából. Nincs egyetemes igazság. Nincs jó, nincs rossz. Csak előítéletek és megszokások. És annak annyi, aki valamit más nézőpontból másmilyennek ítél, mint amilyennek a tömeg állítja. Na jó, elég a bla-blából és a közhelyekból.

Fűrész c. film ... egy olyan "sisakot" kívánok főnökömnek, mint amilyet a filmben a csajra szeretek. azzal a különbséggel, hogy a kulcsot a saját beleiben rejteném el, és ha túlélné azt, hogy kibelezi saját magát, akkor, amikor a kulcsot elfordítaná a zárban, műkösédbe hozná a szerkezetet,és bumm ... szétrobbanna a feje. :) Túl morbid? De csak mert nem ismeritek azt az embert!

Legyén mindenkivel béke, meg szeretet, meg sok-sok öröm... úgyis megpusztul minden(ki) előbb-utóbb!

Nos, újra itt, bár sajnos szerintem csak ritkán fogok írni, de úgy érzem nem akarom abbahagyni a blog írást. Az egy fajta élet-stílus.

Röviden az eddig történtekről:
/Már nem tudom, hogy utoljára hol hagytam abba, ezért próbálok egy rövid összegzést írni/
- Összeköltöztem Beiddel, akivel az élet minden szép, és minden jó, kivéve akkor, amikor a telefonjában több alkalommal találtam sms-eket, amiket egy másik csajnak írt, és amik arról szóltak, hogy mennyire hiányzik neki, mennyire szereti, blablabla ... Megj: azért arra kíváncsi lennék, hogy ha ez fordítva történt volna meg, akkor még együtt lennénk-e?! Konklúzió: minden pasi egyforma - egy bizonyos szinten, vagyishogy képtelenek igazat mondani. Vagy ezt csak én váltom ki belőlük?! Ez a téma nem lesz napirenden, túl fájó és túl személyes pont. Annak a nőnek meg csak annyit kívánok, hogy élje át mindazt, amit én áltéltem miatta. Meg annyi, hogy bár nem ismerem, szívből gyűlölöm!

- Munkahely: a magyar egészségügyben dolgozni SZAR! Aki teheti kerülje el, minden szempontból. Betegnek sem jó lenni, de dolgozónak még annyira sem. Épp a tegnapi napon fogalmaztam meg, hogy sem a fizikai, szem a pszichológiai körülmények nem kielégítőek. Amellet, hogy a szememet teljesen tönkrevágja az, hogy egésznap félhomályban, egy éles fényú kislámpa mellett kell a számítógépen dolgoznom, a főnök folytom baszogat /olyanok miatt is, ami nem rám tartozik/, egésznap diktafon szól a fülemben, miközben kedves kollégák egy csöppet sincsenek erre tekintettel, és a hátam mögött röhögnek az alpári, stílustalan, ostoba vicceiken és stroijaikon, a műtő kihangosítója annyira hangos, hogy egy doboz feltépése a dobhártyám szakadását veszélyezteti, a reggeli, délelőtti órákban pedig kb 5 percenként keresnek valami miatt telefonon /kész van-e már xy zárója, berakok a liftbe még egy kórlapot, zárót kell neki azonnal írni, mert már itt van érte a mentő, aki nem vár, kész van-e már xy lelete, stb.../
- A munkámról kicsit részletesebben : reggel azzal kezdem, hogy az éjszakai akut betegeket a sz.gépbe felveszem, leírom a tegnapi elmaradt leleteket /amiből mindig jócskán van/ és elkezdünk zárót írni a távozó betegeknek. Ha ez kész van, akkor felvesszük az aznapi betegeket, kitöltjük a műtéti adatokat, leírjuk a felvételi státuszt /korábbi betegségek, jelen panaszok, stb./, aztán leírjuk a leletét is, ha az orvos elmondja /drága jó főnökünk ezt másnap reggelre hagyja legtöbbször, ami miatt az egész nap csúszik - de persze neik mindent szabad!/. Nem tűnik borzalmasnak, kivéve ha napi 30 körüli beteglétszámvan. Két műtő van, így a munka megfeleződik, de még így is regetek. "Szabadidőmben" az eltávozott betegek kórlapjait kell összepakolni, abc sorrendbe tenni, a nővérek által az ostályon felejtett laborpapírokat összepakolni, rendet tenni, és idegösszeomlást kapni. Kiegészítés: Pénteken addig maradunk, amíg nem végzünk az aznapi programmal, mivel a pénteki betegek közül sokan távoznak, és mivel szombaton nem dolgozunk, ezért pénteken még a szombat reggeli teendőknek ezt a részét meg kell csinálni. Erre annyira nem panaszkodok, mivel 3 vagyunk adminisztrátorok, ez nem annyira vészes, kivéve egyes eseteket. /pl. egy alkalommal kolléganő hajnali fél 1-ig volt bent-reggel fél 8-tól/
- Az orvosokról: a mi részlegünkön dolgozó orvosokkal semmi bajom, legtöbbjét kedvelem, van, akivel még beszélgetni is szoktam egy-egy témakörről /pl. sorozatgyilkosok :)/. Azt hiszem elmondhatom, hogy ők elég emberségesek. A "nagyvezírről" - ahogy egyik jóbarátom emlegeti főnőkét/ viszont semmi jót nem tudok mondani, azon kívül, hogy néha kapunk tőle plusz pénzt bizonyos studykból. /A studyk embereken végzett kísérletek, finoman megfogalmazva és szép körettel tálalava, amik után az orvosok kb 1,8 milliót, az aszisztensek párszázezret, a műtősfiúk kb. 150-200-et, az adminisztrátorok pedig legjobb esetben 50 ezer forintot kapnak egy-egy alkalommal - évente kb 3-szor/ nagyfőnök jellemzése: pénzhajhász, kétszínű, hazug, paranoiás, és valószínűleg van valami pszichés betegsége /tünetei fizikailag is megnyilávulnak, pl. a jobb lábát folyton rázza ha egyhelyben ül/, káromkodik /de annyira, hogy egyszer még én is belepirultam, pedig nem vagyok pirulós fajta/, stb, stb ... egyszóval a legszönyűbb tulajodonságokkal rendelekző ember, akivel egész eddigi életem során találkoztam /pedig azt hittem a Bíró Zsoltnál meg apámnál nincs rosszabb/. Nem kívánom koptatni az ujjaimat miatta, nem ér meg annyit.
Hogy miért nem jövök el erről a helyről? Azért meg a studykból kapott pénzekből - még ha az nem is sok - idén szeptemberben el tudnám kezdeni a sulit - persza ha felvesznek. Milyen sulit, Erről majd később részletesebben ..


- Beidet cégen beül áthelyezték az üzem egy másik részére. Eddig gyalog 20 perc alatt odaért a melóhelyre, most két busszal kell járnia /néha szombatonként is/, és amit csinálni kell az is ezerszer rosszabb. Lehet hogy nem sokáig marad annál a cégnél.


Be kell vallanom, az motívált arra, hogy újra írjak a blogomba, hogy pár emberkének a blogjában olvastam, hogy már nem írok. Érdekes dolgok jönnek ki, ha a nickneved beírod a Google-be - pl az is, ha valaki megemlít a blogjában :)) Csodálkoztam is rajta, hgy valakinek még néha-néha eszébe jutok. de tényleg! És köszi! Jó érzés. Még akkor is, ha valakinél a "hülye picsa" kategóriába kerülök. És hogy a szerelem öl, butít és nyomorba dönt, teljesen igaz. ironikusan szólva, erre jó példa vagyok :) Visszagondolva a velem történtekre , hááát.. nem egy lányregény, az biztos. Kicsit inkább horror történet, vagy tragédia /eddig három felvonásban/. Jah! Hm.. nemrég egy nagyon kedves barátom megírta, hogy régebben egyszer szerette volna megkérni a kezemet. Kár, hogy azóta ez az illető már meg nősült.

Manta Alternatív Természettudomány Főiskola - ide szeretnék idén jelentkezni, ha anyagilag is összejön a dolog. Évek óta tervezem már, de sajnos valami mindig megakadályozott abban, hogy össze tudjak gyűjteni annyi pénzt, hgy a félévet és az utazási költséget is fedezze. Talán idén ... Tényleg úgy érzem, hogy ott a helyem. Soha nem volt még olyan célom, amiért éveken keresztül küzdöttem, és még akkor sem fordult meg a fejemben a gondolat, hogy feladom, amikor a legtávolabb voltam tőle. Ez már jelenthet valamit. :)

Félek az emberektől. Utálom az embereket. Nincs humorom - vagy ha van, az nagyon sajátos. Intravertált és érzelmileg instabil vagyok, meg minden, ami ezekkel együtt jár. De legalább nőtt a mellem egy számmal :D