Nem bírom a telet… Amellett, hogy aluszékony vagyok, semmihez sincs kedvem. Pontosabban, ha valamire rá tudom szánni magam, hogy elkezdjem, akkor kis ideig elvagyok vele, de olyan nehéz bármit is elkezdeni. Tavaly ilyenkor rajzoltam, színeztem, festettem, most meg legtöbbször az ágyon punnyadok. Nem jó ez így.

Ismét elkezdtem olvasni a Jéghegyek Népét. Hiába, nem tudom megunni, bár pár kötetet a 47-ből minden bizonnyal most is ki fogok hagyni.

Említettem már, hogy elegem van a visszatérő álmaimból?

Unom már, hogy folyton iskolába készülök, úgy, hogy nem készültem fel.

És azt is unom, hogy álmomban valami megfoghatatlan lény fenyeget. Tipikusan az a feeling, mint horrorfilmekben, amikor magától elkezd működni valami, vagy ajtók nyílnak, csukódnak. Ez valami tudatalatti félelem lehet a megmagyarázhatatlantól?! …

És elegem van a munkahelyből is.

Tegnap elgondolkoztam azon, hogy milyen volt ez az évem. Arra jutottam, hogy rohadt pocsék. Először is ott volt az idegösszeroppanásom februárban, ami miatt egy hónapig táppénzen voltam. Aztán ősszel a szemműtétem, ami úgy tűnik szart sem ért. Aztán több önvagdalkozás, és nyugtatózás – amiről mostanra leszoktam. - - mármint a nyugtatóról. Na jó, voltak jó dolgok is. Pl. elkezdtem a THK-t. Meg elkezdtem japánul tanulni. Megismertem pár új embert – ehh.. neem, ez nem a jó dolgok közé tartozik. Sok őrült …. – tisztelet a kivételnek! A magánéletet hagyjuk, arról ugye nem beszélünk. De az sem volt zökkenő mentes.

Öregedtem egy évet, és összegezve egy jó adag nerózissal lettem csak gazdagabb. Meg jópár dvd filmmel, és kártyával.

Évekkel ezelőtt csináltam magamnak egy numerológiai elemzést. Csak arra emlékszem, hogy ez az év sorsfordulóként volt megjelölve. Abban bízom, hogy jövőre talán jobban alakulnak a dolgok. Hmm, ámbár a mostani kilátások nem erre utalnak… lehet, hogy egyikünk elveszti az állását, a másikunk a józan eszét, emelik az albérlet díját, szokás szerint minden egyre drágább lesz. Hopp! Viszont jövő augusztusban felvehetek a biztosítási pénzemből 20%-ot.

A szemműtétem előtt elgondolkoztam, hogy a műtétet, vagy a sulit válasszam. A műtét mellett döntöttem, bízva abban, hogy mégiscsak jobb, ha normálisan látok, és úgy tanulok. Megbántam. Na mindegy.