Nos, újra itt, bár sajnos szerintem csak ritkán fogok írni, de úgy érzem nem akarom abbahagyni a blog írást. Az egy fajta élet-stílus.

Röviden az eddig történtekről:
/Már nem tudom, hogy utoljára hol hagytam abba, ezért próbálok egy rövid összegzést írni/
- Összeköltöztem Beiddel, akivel az élet minden szép, és minden jó, kivéve akkor, amikor a telefonjában több alkalommal találtam sms-eket, amiket egy másik csajnak írt, és amik arról szóltak, hogy mennyire hiányzik neki, mennyire szereti, blablabla ... Megj: azért arra kíváncsi lennék, hogy ha ez fordítva történt volna meg, akkor még együtt lennénk-e?! Konklúzió: minden pasi egyforma - egy bizonyos szinten, vagyishogy képtelenek igazat mondani. Vagy ezt csak én váltom ki belőlük?! Ez a téma nem lesz napirenden, túl fájó és túl személyes pont. Annak a nőnek meg csak annyit kívánok, hogy élje át mindazt, amit én áltéltem miatta. Meg annyi, hogy bár nem ismerem, szívből gyűlölöm!

- Munkahely: a magyar egészségügyben dolgozni SZAR! Aki teheti kerülje el, minden szempontból. Betegnek sem jó lenni, de dolgozónak még annyira sem. Épp a tegnapi napon fogalmaztam meg, hogy sem a fizikai, szem a pszichológiai körülmények nem kielégítőek. Amellet, hogy a szememet teljesen tönkrevágja az, hogy egésznap félhomályban, egy éles fényú kislámpa mellett kell a számítógépen dolgoznom, a főnök folytom baszogat /olyanok miatt is, ami nem rám tartozik/, egésznap diktafon szól a fülemben, miközben kedves kollégák egy csöppet sincsenek erre tekintettel, és a hátam mögött röhögnek az alpári, stílustalan, ostoba vicceiken és stroijaikon, a műtő kihangosítója annyira hangos, hogy egy doboz feltépése a dobhártyám szakadását veszélyezteti, a reggeli, délelőtti órákban pedig kb 5 percenként keresnek valami miatt telefonon /kész van-e már xy zárója, berakok a liftbe még egy kórlapot, zárót kell neki azonnal írni, mert már itt van érte a mentő, aki nem vár, kész van-e már xy lelete, stb.../
- A munkámról kicsit részletesebben : reggel azzal kezdem, hogy az éjszakai akut betegeket a sz.gépbe felveszem, leírom a tegnapi elmaradt leleteket /amiből mindig jócskán van/ és elkezdünk zárót írni a távozó betegeknek. Ha ez kész van, akkor felvesszük az aznapi betegeket, kitöltjük a műtéti adatokat, leírjuk a felvételi státuszt /korábbi betegségek, jelen panaszok, stb./, aztán leírjuk a leletét is, ha az orvos elmondja /drága jó főnökünk ezt másnap reggelre hagyja legtöbbször, ami miatt az egész nap csúszik - de persze neik mindent szabad!/. Nem tűnik borzalmasnak, kivéve ha napi 30 körüli beteglétszámvan. Két műtő van, így a munka megfeleződik, de még így is regetek. "Szabadidőmben" az eltávozott betegek kórlapjait kell összepakolni, abc sorrendbe tenni, a nővérek által az ostályon felejtett laborpapírokat összepakolni, rendet tenni, és idegösszeomlást kapni. Kiegészítés: Pénteken addig maradunk, amíg nem végzünk az aznapi programmal, mivel a pénteki betegek közül sokan távoznak, és mivel szombaton nem dolgozunk, ezért pénteken még a szombat reggeli teendőknek ezt a részét meg kell csinálni. Erre annyira nem panaszkodok, mivel 3 vagyunk adminisztrátorok, ez nem annyira vészes, kivéve egyes eseteket. /pl. egy alkalommal kolléganő hajnali fél 1-ig volt bent-reggel fél 8-tól/
- Az orvosokról: a mi részlegünkön dolgozó orvosokkal semmi bajom, legtöbbjét kedvelem, van, akivel még beszélgetni is szoktam egy-egy témakörről /pl. sorozatgyilkosok :)/. Azt hiszem elmondhatom, hogy ők elég emberségesek. A "nagyvezírről" - ahogy egyik jóbarátom emlegeti főnőkét/ viszont semmi jót nem tudok mondani, azon kívül, hogy néha kapunk tőle plusz pénzt bizonyos studykból. /A studyk embereken végzett kísérletek, finoman megfogalmazva és szép körettel tálalava, amik után az orvosok kb 1,8 milliót, az aszisztensek párszázezret, a műtősfiúk kb. 150-200-et, az adminisztrátorok pedig legjobb esetben 50 ezer forintot kapnak egy-egy alkalommal - évente kb 3-szor/ nagyfőnök jellemzése: pénzhajhász, kétszínű, hazug, paranoiás, és valószínűleg van valami pszichés betegsége /tünetei fizikailag is megnyilávulnak, pl. a jobb lábát folyton rázza ha egyhelyben ül/, káromkodik /de annyira, hogy egyszer még én is belepirultam, pedig nem vagyok pirulós fajta/, stb, stb ... egyszóval a legszönyűbb tulajodonságokkal rendelekző ember, akivel egész eddigi életem során találkoztam /pedig azt hittem a Bíró Zsoltnál meg apámnál nincs rosszabb/. Nem kívánom koptatni az ujjaimat miatta, nem ér meg annyit.
Hogy miért nem jövök el erről a helyről? Azért meg a studykból kapott pénzekből - még ha az nem is sok - idén szeptemberben el tudnám kezdeni a sulit - persza ha felvesznek. Milyen sulit, Erről majd később részletesebben ..


- Beidet cégen beül áthelyezték az üzem egy másik részére. Eddig gyalog 20 perc alatt odaért a melóhelyre, most két busszal kell járnia /néha szombatonként is/, és amit csinálni kell az is ezerszer rosszabb. Lehet hogy nem sokáig marad annál a cégnél.


Be kell vallanom, az motívált arra, hogy újra írjak a blogomba, hogy pár emberkének a blogjában olvastam, hogy már nem írok. Érdekes dolgok jönnek ki, ha a nickneved beírod a Google-be - pl az is, ha valaki megemlít a blogjában :)) Csodálkoztam is rajta, hgy valakinek még néha-néha eszébe jutok. de tényleg! És köszi! Jó érzés. Még akkor is, ha valakinél a "hülye picsa" kategóriába kerülök. És hogy a szerelem öl, butít és nyomorba dönt, teljesen igaz. ironikusan szólva, erre jó példa vagyok :) Visszagondolva a velem történtekre , hááát.. nem egy lányregény, az biztos. Kicsit inkább horror történet, vagy tragédia /eddig három felvonásban/. Jah! Hm.. nemrég egy nagyon kedves barátom megírta, hogy régebben egyszer szerette volna megkérni a kezemet. Kár, hogy azóta ez az illető már meg nősült.

Manta Alternatív Természettudomány Főiskola - ide szeretnék idén jelentkezni, ha anyagilag is összejön a dolog. Évek óta tervezem már, de sajnos valami mindig megakadályozott abban, hogy össze tudjak gyűjteni annyi pénzt, hgy a félévet és az utazási költséget is fedezze. Talán idén ... Tényleg úgy érzem, hogy ott a helyem. Soha nem volt még olyan célom, amiért éveken keresztül küzdöttem, és még akkor sem fordult meg a fejemben a gondolat, hogy feladom, amikor a legtávolabb voltam tőle. Ez már jelenthet valamit. :)

Félek az emberektől. Utálom az embereket. Nincs humorom - vagy ha van, az nagyon sajátos. Intravertált és érzelmileg instabil vagyok, meg minden, ami ezekkel együtt jár. De legalább nőtt a mellem egy számmal :D