Volt itt megint franciázás (sajnos nem erotikus fogalmi vonatkozásban), meg iszlámozás, meg halál, meg terror, meg faszbuk kirohanások, kékfehérpiroszászlós-profilkép, miazanyaádnakrakszkiilyet megnyilvánulás, mértnemraktálkioroszzászlósat...

Untat. Ahogy mostanában szinte minden. 

Anno amikor a Charlie Hebdo-s történet ment, bennem is felháborodást, együttérzést keltett, még meg is nyilvánultam a saját kis szemétdombomon.

Most nincs ez. Nincs felháborodás, csak sajnálat, együttérzés. Leszarom az iszlámot és leszarom a gyászolókat. (Empátia : -5) Nem leszek fotelharcos, hogy majd jól megmondjam mindenkinek mit hogy kellene. Csináljon mindenki azt, amit akar. Hogy ki mit csinál, az az ő dolguk. Az enyém csak annyi, hogy mindezt hogy reagálom le.

Nem tudom mi választja el az apátiát a zen-től.