Gyűlölöm a nőket.... Pont!

Olyan szintű csalódás és fájdalom van bennem, hogy lassan tényleg beleőrülök.
Szeretnék sétálni, azzal, akivel vagyok; szeretnék néha vacsorázni menni - legalább évforduló alkalmával-, szeretnék közös programokat, múzeumokba elnézni, kiállításokra, kirándulni, mindegy mit, csak néha menni valahova!!
Nem szeretem a tömeget, nem arra van szükségem, hogy emberek között legyek, hanem arra, hogy ne csak a négy fal között legyek - még ha el is tudom magam foglalni - hanem hogy akihez tartozom, azzal együtt kimozduljunk, és ne csak egy évben egyszer, ha esetleg nyaralni megyünk.

Kevés vagyok ... sosem leszek elég, sem elég jó. Hogyan változtassak a negatív önértékelésemen? Hogyan javítsak a "belém nevelt" pesszimizmuson?
Nagyon fáradt vagyok és reményvesztett.