27 éves lettem.
Egyik halacskám olyan, mint egy 9 éves, a másik halacska pedig mint egy 70 éves.
Arra gondoltam milyen jó lenne, ha minden évben megemlékzetem volna a születésnapjaimról, hogy mivel és hogyan teltek (pl. úgy, hogy leírom)... aztán rájöttem, hogy jobb, hogy nem emlékszek mindre. Pár ilyen "nagy nap" eszembe jutott, ... nem kellett volna.
Nem panaszkodok, idén sokan felköszöntettek, és egy kis szokásos malőrtől eltekintve egész jól telt.
A "nagy célok" azt hiszem elérhetetlenek. A kisebbek viszont megvalósíthatóak, mint erre a tegnapi ajándékom példa is volt. Lehet, hogy nem lesz saját lakásom, lehet, hogy nem fogom tudni elvégezni az iskolát, de legalább vannak olyan "kis" cuccaink, amik a mindennapjainkat teszik jobbá. És az is valami, főleg, hogy nem hitelből vettük, és mi teremtettük meg hozzá az anyagi alapot. Erre büszke vagyok.
Ez van ...