"Őrült vagy..." igaz...
Nehéz úgy élni, hogy nincsenek olyan célok, amiket meg lehetne valósítani.
Vannak elveim.
Talán nevetséges, de mindig arra gondoltam, hogy ha választásom lesz, akkor inkább leszek szerető, mint feleség. Jobb tudni, hogy valaki rám gondol, még akkor is, ha nincs mellettem, mint tudni, hogy aki mellettem él, annak másvalaki jár a fejében.
Most mégis a saját csapdámba estem. Képtelen vagyok elengedni őt.
Feladtam az utolsó elvemet azért, hogy az egyetlen "cél", ami életben tart megmaradjon. Hogy mellettem maradjon ... még azon az áron is, ha időnként másvalakire gondol, időnként másvalakinek ír olyan levelet, amilyeneket anno nekem is írt ... amikor még "elérhetetlennek" tűntem.
Tudom, mi lenne ésszerű viselkedés, tudom mit mondanának mások, és nagy bizonyossággal én is azt javasolnám, ha egy barátom ilyen helyzetbe kerülne. De nem megy ...
Talán ha lennének más céljaim, vagy lenne egy olyan családi hátterem, ami segít...
Persze vannak barátaim, akikre számíthatok ha baj van. De bizonyos helyzeteken ők sem tudnak segíteni.
Meghoztuk a döntést, vagyis inkább én hoztam meg. Egyáltalán nem biztos, hogy jól döntöttem.
És micsoda "véletlen", hogy pont most betegedtem meg ...