ELÉG! CSENDET!

- kiabálnék rá a világra, erre az elfuserált 21. századra. Hát nem veszitek észre mit csináltok? Helytakarékosság, mindent lekicsinyíteni, sok dolgot kis helyre bezsúfolni, mindent feláldozni a kényelemért, eldobni az elveket és becsületet a haszonért, hibáztatni az államot és a feleségeket, másokban hibát keresni, hogy elfedjük a sajátunkat, baszogatni azokat akik kiszolgáltatottak.
Hol van az a piros gomb, amit meg lehet nyomni?
Túl sok az információ, túl sok az az inger, ami egyetlen nap alatt ér, és ennek talán ha az 1%-a az, ami valóban érdekel, ami valóban úgy érzem, hogy a "fejlődésemet" szolgálja. Az az érzésem, hogy kezdek süllyedni a sok szemét információ alatt. Ami ráadásul cseppet sem érdekel, és mások azt mondják, kellene, hogy érdekeljen,
- mert én is ebben a társadalomban élek, és ha nem érdekel, akkor olyan, mintha homokba dugnám a fejem
- mert a munkámhoz kell, hogy érdekeljen minden szar alkatrész, amikről azt sem tudom eszik-e vagy isszák
- mert, mert, mert, mert ....

Mert meg kell felelni másoknak? Egyre nehezebben megy. Ki akarom mondani, hogy ha valamit hülyeségnek tartok; ki akarom mondani, hogy menjen a picsába az, aki olyan stílusban beszél, ami nem méltó egy intelligens állatfajra; bele akarok szólni a telefonba, ami 5 percenként csörög, hogy mi a francot akarnak már megint.
Egy hete kezdődött körülbelül. Hogy pontosan mi indította el, nem tudom. De már azt is nehezen tudom visszatartani, hogy ne húzzam el a számat, ne vonjam össze a szemöldökömet, vagy hogy ne kommentáljam azokat a baromságokat, amik nap mint nap történnek és érintenek.
Sok már nekem ez a 21. század ... képtelen vagyok ilyen mennyiségű adat befogadására. Kicsi hozzá a RAM-om, és nem is lehet bővíteni, mert az alaplap nem ismer fel többet. Ennyi, kész. A hűtés sem megfelelő, olykor-olykor huzamosabb igénybevétel esetén rendszerhiba is felmerül...

Minden kor és civilizáció letűnik egyszer, remélem a 22. század már emberiség nélkül találja ezt a szerencsétlen, agyongyötört bolygót.