Rájöttem, hogy túl magas az érzelmi intelligenciám is, a hagyományos mellett :D

Na de viccet félretéve.

Tegnap anyámmal bementem meglátogatni egy régi szomszédunkat, 55 év körüli tanárnő, epehólyag daganattal (epekő nélkül, ami állítólag baromi ritka, évente talán ha 1 ilyen beteg van). Szombaton műtötték, mivel a mája vagy az epéje (képtelen vagyok megjegyezni dolgokat) elnyomta a vékonybélt, és csináltak valami áthidalást. Brr..

Ugye van egyfajta klinikai etikett, amihez minden jóérzésű, értelmes ember tartja magát. Pl nem kellene kérdés nélkül a beteg ágyára rápakolni a válltáskát, nem kellene a betegről múlt időben beszélni a füle hallatára, vagy úgy beszélni róla és a műtétéről az ott lévő rokonával, mintha az érintett ott sem lenne. A hangszínt illik ilyenkor kicsit visszább venni, elvégre rajta kívül más beteg is van a kórteremben. 

Éreztem, ahogy megyek egyre össze és süllyedek el a szégyentől, amiért anyám ezeket mind elkövette...