Szeretek beszélgetni olyan emberekkel, akik hasonló világokban élnek, mint én; akik úgy élnek meg és látnak dolgokat, ahogy én. Talán ez önző, vagy kicsinyes, hiszen mivel a véleményük egyezik az enyémmel, ezért valahol ez még talán önigazolásnak is tekinthető lenne.

De sok esetben nem is az számít, amit írnak vagy mondanak. Hanem csak hogy léteznek. Hogy kb. ugyanolyan szinten rezegnek, és még sokszor aranyos is az, ahogy magyarázzák a dolgokat, aminek végeredményben semmi jelentősége, hiszen tudom mire gondolnak. És még ha nincsenek is a közvetlen közelemben, ha X-száz km is a fizikai távolság, nem számít. Bár valószínű, hogy tanulni nem az ilyen emberektől fogom a legtöbbet, hiszen semmiféle próba elé nem állítanak, nem kell megváltoztatnom a gondolkodásomat ahhoz, hogy megértsem őket, nem kell toleranciát gyakorolnom a viselkedésükkel szemben, mégis jó érzés, hogy "egy anyagból valók vagyunk".

Ezúton köszönöm mindenkinek, akikkel együtt rezgek - téren és időn kívül.