3. alkalom.

Kétség és csalódottság, ugyanakkor elgondolkozás.

"Minden csoporthoz azon a szinten kell beszélni, amilyen szinten vannak". Néha sikerült átbillennem és megértenem, hogy minden bizonnyal szükség van arra, hogy ennyire az alapokat nyögjük, hogy ennyire "kiskegyed stílusban" tálalja a tananyagot. De akkor mi a fenét keresek én itt? Na nem mintha többre tartanám magam, ilyesmiről szó sincs! De a "hozott anyag" már tartalmazza az elhangzottak nagy részét. 

Nézni szoktam az arcokat. A társaságnak talán csak a negyede, akinek nincsenek komoly testi/lelki problémái. A legtöbbnek inkább önismereti csoportba, vagy természetgyógyászhoz/pszichológushoz kellene járnia. Nők ...

Vajon miért van az, hogy az ezoterikus/önismereti/pszichológiai/terapeuta/megmindenfélevallási csoportokban nagyobb arányban vannak a nők, mégsem tud a többségük "normálisan" gondolkozni és viselkedni, amikor a helyzet megkívánja?! Ráadásul pontosan ezek provokálják ki a balhét és generálják a problémákat. Nagy oraveczkoelhó', de közben meg a gyerekei is utálják.