2013. augusztus 1.

Kellene egy hely, ami csak az enyém. Kellene egy hely, ahova nem lát be más. Ami befogad, biztonságot ad, távol tartja a szilánkokat.
Üresen kattognak a kódok. Túl közel mentem, túl közelről nézem, pedig nem szokásom.
Úgyhogy most hátrébb lépek két lépést, hátha onnét más színűnek tűnik.
Kiszakad az a darab, nem próbálom ismét visszavarrni. Egyszer biztos muszáj lesz felnőni és a játékmacit odaadni annak, aki még beszélgetni tud vele.
Mert az én hangom már elnémult.

Nincsenek megjegyzések: