Akárhányszor elgondolkodom azon, mi a valóság, vagy az igazság, mindannyiszor rá kell jönnöm, hogy abszolút értéke egyiknek sincs. Minden viszonyított, és minden igaz, bizonyos szempontból megvilágítva. Mindent meg lehet ideologizálni, és ha valaki elég nyitott, képes meglátni, hogy sok esetben az egymásnak ellentmondó észérvek ugyanakkora súllyal és realitással vannak jelen. Tulajdonképpen az eredmény szubjektív. Nem olyan, mint egy matematikai képlet, amit bár többféle módon meg lehet oldani, az eredmény egy. - Bár nem vagyok matekzseni, de az is lehet, hogy az eredmény mégis változik, ha azt más rendszerben kezeljük.
Mindenki máshova helyezi az abszolút értéket, és abból a pontból kiindulva kezeli az életét, és nézi a dolgait. Talán ez lenne a szabad akarat, nem pedig a döntés lehetősége?
Mitől függ, hogy egy jellem honnét indul, hogy az általa generált és befogadott érzések, tapasztalatok milyen irányba mozdítják, és ő maga azt hogyan értékeli? Genetika? Neveltetés? Tanult dolgok? Nyilván mindez közrejátszik. Mi biztosítja a lehetőséget ahhoz, hogy az emberi elme ilyen széles skálán mozogjon? És tulajdonképpen a természetnek mi a célja azzal, hogy lehetőségünk van erre? Továbbá, ha már lehetőségünk van rá, miért nem használjuk ki?
Ez az egész eszmefuttatás egy kis időre mintha kinyitott volna előttem egy ajtót, ami mögött valami olyasmi van, amit eddig nem ismertem, nem láttam. Szeretném szélesebbre tárni és belépni.
