Jobb később, mint soha. Életem első fesztiválja, Rockmaraton. Nem voltam végig, csak 2 napot, de az a 2 nap hihetetlen jó volt. Egy nagyon régi haverom látogatott le Pécsre, és vett rá, hogy menjek el. Nem bántam meg. Felkaptuk a sátrat, hálózsákokat, motorral kisuhantunk, és teljes fesztivál hangulatba kerültünk. Nehezen tudom leírni az élményt, sok ember, mindegyikben valami közös, mindegyik tudatában ott lakozik a felszabadult fesztivál feeling.
Önmagam voltam, elfogadtam magam úgy, ahogy vagyok, olyannak, amilyen vagyok. Eddig mindig frusztrált hogy amit csinálok, az vajon milyennek tűnik egy kívülálló szemében, zavart, hogyha megbámultak, vagy éppen beszóltak - még akkor is, ha az egyfajta pozitív értékelésként hatott. Akkor és ott viszont nem. Felszabadultam, nem érdekelt ki mit tart helyesnek, nem érdekelt, ki mit gondolt, nem érdekelt, mennyire tűnhet idiótának az, ahogy ugrálok a zenére. Csak jól éreztem magam, még akkor is, amikor éppen egyedül mászkáltam a sátrak között, nem féltem az emberektől, nem számított mennyien vannak, hogy néznek ki, vagy hogy néznek rám.
Soha nem éreztem magam még ennyire szabadnak - önmagamtól.
És még egy party fotó is készült :)
2 megjegyzés:
Szeretem a rockzenét,de még sosem voltam koncerten...hát most maratonira sikeredett,ott voltam egész héten!!!!Életem egyik legnagyobb élménye volt!!!Az a szabadságérzet az a felszabadult hangulat semmihez sem hasonlítható!!!Nem hittem volna hogy így tudok tombolni,kifordulni önmagamból,és önfeledten őrjöngeni a tömeggel!!Rengeteg ember volt,de még is mintha egy család lett volna!!!Nagyon sok emberben keltenek félelmet a rockerek,mert a külső alapján ítélnek,pedig ők azok az emberek akik felvállalják önmagukat a világ elött,és valóban nem törődnek azzal hogy ez épp kinek tetszik vagy kinek nem!!!..és nekik van igazuk!!!Örülök hogy ott lehettem,és jövőre is ott szeretnék lenni!!!!
Nita
Üdv!
Véletlen nem egyezünk, te meg én? Mivel tulajdonképpen mintha rólam írtál volna... :) Ugyanezt éreztem én is, igaz nem motorral mentem ki, és egész héten ott voltam. Előtte is az volt mindig, hogy mások mit gondolnak. Viszont ez a hét Mennyország igencsak megváltoztatott, azóta már nem igazán tud érdekelni. Maraton előtt még gondolkoztam, hogy inkább eladom a jegyemet, vagy valami, mert nem igen volt kedvem semmihez. Azóta áldom azt a gondolatomat, hogy ha már megvettem, kipróbálom, maximum nem jövök többet. Na de hogy a viharba ne jönnék többet?! Konkrétan ez egy olyan dolog, ami egyből függőséget okoz... :)
Ahogy Nita is írta: "Nagyon sok emberben keltenek félelmet a rockerek,mert a külső alapján ítélnek". Hát, egy élmény volt azt is látni, hogy a legkeményebb rockerek ott állnak az Off-Rock Tanya előtt, és várják a nyitást, hogy elfoglalhassák a társasjátékokat... :)
Ahogyan az Eluveitie koncerten elhangzott: Itt mindenki barát. :)
Hatalmas öröm ennek a tábornak a tagja lenni.
Nem vagyok büszke magamra, ami a külsőmet illeti, lenne mit takargatnom, vártam, hogy valaki mikor szól már be, de feleslegesen, inkább követték a példámat. Na meg amikor a barátaimmal egymás locsoltuk az ásványvizes palackokban lévő hideg vízzel... Egy rossz szó se, hogy dedósok meg mittudomén, hanem ott is követett minket 1-2 ember, meg nevettek. Na a csajokról viszont nem részletezek semmit... :)
Felemelő érzés volt ez az 1 hét, életem első Maratonja, de nem az utolsó.
Szóval: Köszönet Mindenkinek, a fesztiválozóknak, a szervezőknek, a fellépőknek, a kökényieknek, szóval tényleg mindenkinek ezért a hatalmas élményért, jövőre találkozunk! :)
Megjegyzés küldése