Pánik roham ...

Az az érzés, amikor a gyomor összeszűkül, gombóc keletkezik benne. A tenyér izzad, a végtagok remegnek. Minden idegszál pattanásig feszül. És ami a legrosszabb: mindezen tünetek jelentős kiváltó ok nélkül jönnek. A kedélyállapot nyomott, mintha minden percben ostorcsapástól kellene tartani. A zajok felerősödnek, az ingerküszöb a normálisnál jóval alacsonyabb. Riadalmat okozhat minden nesz, minden mozdulat, minden szó, ami elhangzik, és még az is, ami nincs kimondva. Az emberek potenciális veszélyforrássá válnak, még bizonyos tárgyak is félelmet kelthetnek.

Nem értem... nagyon régóta nem volt ilyenem. Most meg egy ostoba álom miatt... Néha utálom a tudatalattimat, amiért időről időre felszínre okádja a félelmeket, amik ellen racionálisan nézve nem tehetek semmit. Kiszolgáltatottság érzés, sarokba szorítás, abszolút tehetetlenség. Félelem...

Irigylésre méltó helyzetben vannak azok, akik egyszerű dolgoktól félnek; rovarok, betegség, halál, magány... Ha tenni nem is lehet mindegyik ellen, de az elfogadással enyhíthető a félelem. De hogy tegyek az ellen a félelem ellen, ami irracionális?