Fáj...

Tudom miket tettem, tudom milyen fájdalmakat okoztam. Mintha a karma felgyorsult volna, visszakapom ugyanazokat. Mostmár átélem azt a fájdalmat, amit az okoz, hogy látom, amint előttem pakolja össze a holmijait, az, akihez kötődtem. Mostmár tudom milyen érzés az, viszonzás nélkül szeretni valakit, aki ráadásul az élményeivel még egy lapáttal rá is pakol a fájdalomra.

És még örülhetek is, hogy megúsztam ennyivel. Annak a két embernek sokkal nagyobb kínt okoztam a tetteimmel.

Nem csinálnám vissza... egyedül azt sajnálom rettenetesen, amilyen lenyomatot bennük hagytam. Bárcsak jóvá tehetném, bárcsak kárpótolhatnám őket. Annak idején Zsoltinál is ez volt. A mai napig emlékszem, hogy az utolsó éjszakán mennyire szorított magához, mennyire rossz volt neki, hogy tudta elveszít. Utána én éltem át ugyanezt, mikor T. el akart hagyni. Aztán mégsem tette...

Jó lenne nem érezni semmit.

Jó lenne ha minden elmúlna.

"Nem lenni nem jó, de nem jó lenni sem."