Pozitívan kellene szemlélődnöm, hiszen nagyon sok mindent megvalósítottam nagyon rövid idő alatt.

Elégedettnek kellene lennem, amiért önmagam irányítom az életemet, önálló életem van, és a magam ura vagyok.

De az egyetlen érzés, mely már napok óta emészt az a magány. Nem az egyedüllét. Rájöttem, hogy szeretek egyedül lenni, akkor végre azokkal a dolgokkal foglalkozhatok, amikkel csak akarok. De a magány gyilkos, főleg egy ilyen aggyal, ami nekem van. Kell, hogy valaki kordában tartson, hogy legyen valaki, akihez igazodhatok, különben özönvíz szerűen elszabadulnak bennem és körülöttem a dolgok. De csak ahhoz tudok, akihez kötődöm, akit szeretek.

Nagy nyálas maszlag.. lehet hogy csak két nagy pofon kellene nekem, egy vödör hideg víz, meg egy brutálisan átszeretkezett éjszaka...