"Változás!
Van oly botor,
ki imádja neved és hatalmad
S nem sejti
eme szó mit takarhat.
Váratlanul átformálva
cseréli létük jóra s rosszra,
nem tudván vezet-e út
jövőbe s holnapba.
Léte teher mindannyiunknak,
s kik hisznek benne,
csúful buknak.
Mert e név a rossz igézete,
csak bánat és halál jár vele.
Szólj hát le ránk istenem,
vajon kell - e a változás vagy sem?

Ó, azt nem tudhatja senki sem!"

Változás.. ismét. Szokás szerint ismét szinte egyidöben. Elköltöztünk egy másik albérletbe. Ezt most nem részletezném, miért és hogy került erre sor, lényeg hogy nem volt minden fájdalom és bonyodalom mentes. Sőt! ...
Már-már kezdett minden a helyén lenni, kezdtük látni a végét annak, hogy a pénz csak úgy folyik ki a kezünkből, amikor is főnököm bejelentette, hogy a gazdasági recesszió miatt kénytelen megszüntetni a munkaviszonyomat. Vagyis ki vagyok rúgva. 2-3 éve most adódott először az a helyzet, hogy nincs félretett pénzem (kaució, új bútorok, stb..), miért törvényszerű, hogy pont most veszítem el a munkámat? Annyira nem bánkódom, az igazat megvallva csak két dolog miatt sajnálom ezt; az egyik hogy anyagilag most instabil lettem, a másik pedig a kényelmes munkaidő. Minden más tényező teljesen hidegen hat rám. A munkaidő végülis számomra lényegtelen, szerencsére nincs kölyök, sem más olyan tényező, ami miatt ragaszkodnom kellene ahhoz, hogy hétfőtől péntekig, 7-4-ig dolgozzak.
Érdekes módon az egész olyan álom-szerűen hat rám, és egyfajta bizonyosságot is érzek azzal kapcsolatban, hogy nagyon rövid időn belül sikerül új munkahelyet találnom, olyat, ahol tényleg jól érzem magam, ahova szeretek bemenni, és ahol a fizetésem is elég jó lesz. Bár ez ellentmond az észérveknek - figyelembe véve a jelenlegi gazdasági helyzetet és a munkanélküliség magas arányát - mégis ... itt van a háttérben az az érzés, mintha valaki a kezemet fogná, vagy a fülembe súgná hogy mi fog történni, ami nyugtatóan hat rám. Noha a bizonytalan helyzetekben mindig aggódok, idegeskedek, most halálos nyugalommal várom, hogy a Sors úgy alakítsa az életemet, hogy az jó legyen nekem.

Azt hiszem működésbe lépett az a "titok" ... legalábbis az első gondolatom az volt, hogy másik munkahelyet szeretnék, viszont tudom, hogy a nyár folyamán én biztos nem mondtam volna fel.
Rendbe fogom tenni az életemet! Ugyanannyi jogom van a boldogsághoz, mint másnak. Jellememből adódóan egy kicsit nehezebben érem ugyan el, de el fogom érni! Első lépésként egy stabil, fix munkahely kell, ahova jó bemenni, ahol a munaidőt nem úgy töltöm hogy várom a végét, és ahol nem negatív érzések zúdulnak rám percről percre. Utána pedig ... de az még messze van :)