Néha úgy érzem minden szép és jó, aztán beleütöm az orrom olyasmibe, ami nem tartozik rám, és olyankor összedől az egész világ, és minden értelmét veszti.
Tudom mit akarok. Tudom kivel akarom ... de vajon a "célszemély" is azt akarja, amit én? Néha úgy tűnik nem ...
A legtöbb földi dolog és a legtöbb ember miatt nem érdemes feladni dolgokat, és eddig úgy gondoltam nincs semmi, és senki ami miatt feladnám, de mostmár látom, hogy van. Ha tehetném gyökerestől tépnék ki minden érzelmet, ami bennem valaha is "megfordult".
Félreértés ne essék, nem vagyunk szakítófélben (úgyhogy kár örülni!), csak vannak dolgok, amiket nagyon különbözőképpen látunk és élünk meg.
Talán a helyzet sokkal jobb lenne, ha nem szakadt volna ki abból a környezetből, amiben élt, és nem lennének messze a barátai. Sok mindenről lemondott, azért, hogy Pécsre költözzön. Vajon nem bánta meg? És vajon ez a lemondás végleges, vagy csak időszerű, és az emlékek nem hagyják boldogulni ebben az élethelyzetben és visszarántják?!

Ami pedig engem illet; megvagyok. Betöltöttem 23. életévemet, mégsem változott semmi. Öregebbnek érzem magam a koromnál, és fiatalabbnak a 23-as számnál. Valahol azt hiszem még nagyon gyerek vagyok, de nem is akarok "felnőni".

Kezdek felhagyni a megfelelni akarással, bár ezen azért még van mit javítani. Akinek akarok, annak úgysem tudok 100%-ig megfelelni, mert túlságosan "ember vagyok". De mostmár azt mondom, hogy vagyok, aki vagyok. Ilyen, és kész. Ez van, akinek nem tetszik, az így járt (meg én is).

Szeretném jövőre, vagy azután elkezdeni a sulit. Egyre inkább érzem, hogy az a sorsom, hogy elvégezzem. Az idő nem számít, és úgy tűnik, hog yha minden így marad, az anyagiakkal sem lesz gond.

Szépen kezdünk helyrejönni anyagilag amúgy. Az a 4 hónap, amit otthon töltöttem, eléggé idegtépő volt mindkettőnk számára. Én nem akatam kolonc lenni rajta, és bár nem mondta, biztos volt benne egy kényszerű felelőség érzet, ami nagyon nyomasztó tud lenni. (Kopat példájából tudom, amikor is pont ezt volt fordítva).

Hogy mit hoz a jövő, nem tudom.

Amúgy febr. 13-án töltöttük be az első évfordulónkat, és pont ma volt egy éve, hogy találkoztunk, vagyis hogy először jött le Pécsre.

Ez van.

Elemi erővel tört elő belőlem a tudásvágy. Úgyhogy most kabbaláról olvasok, meg arról a bizonyos titkos kamráról, ami Egyiptomban van, a Szfinx alatt - elméletileg.

Beidnek köszönhetően tegnap nagyszerű volt a születésnapom :) Még egy naaaagy túrótortát is kaptam :)

Most minden jó így :) Van időm rá is, és magamra is.

Tegnap volt pontosan 1 éve, hogy kimondtuk egymásnak azt a bűvös szót, ami megváltoztatta mindkettőnk életét. Nem csaptunk túl nagy felhajtást. Tőlem kapott egy szép Parker tollat, én meg egy órát kaptam. De nem is az ajándékozáson volt a hangsúly. Bár az utóbbi napokban kicsit visszahúzódó, és magának való volt, szerencsére ezt most félre tette.

Hű, jó lenne jó kis filozófiai eszmefuttatásokat leírni ide, csak sajnos arra nincs elég időm :(

Lényeg, ami a lényeg; azt hiszem elvesztettem a hitemet. Vagyis, azt sem tudom, hogy miben hittem eddig. Aki tudja, feltétlenül világosítson fel!

Alíg van mit írnom ... ennyire üressé vált volna az életem? Vagy csak egy nyugalmi szakaszhoz érkeztem? Élem a hétköznapok szokásos dolgait, meló, aztán haza, kaja, fürdés, szenvedélyes szeretkezések, alvás, és kezdődik minden előlről.

Szóval újra itt. Nem lesznek túl gyakoriak a bejegyzéseim, mivel sajnos munkaidőm nem engedi ezt, máshonnét meg nem tudok netezni.

Ami a lényeg a 2004-es bejegyzés óta:
Aki a Zakataka Plusz Bt-ről hall, az jót ne gondoljon, rosszat annál többet. Még mindig lógnak másfél havi fizummal, és rengeteg embert átvertek. A vezetője Bíró Zsolt, aki bebizonyította nekem, hogy milyen szemét csaló ő és az egész családja. Ezúton csókoltatom őket, és rábízom a sorsukat a karma kegyelmére. :) Valószínűleg én könyörületesebb lennék azzal, ha csak simán laposra veretném őket.

Ami a jelent illeti:
adminisztrátorként dolgozok a szívklinikán. Wow... kicsit nehéz volt megszokni az orvosi nyelvet, és még koránt sem tudok mindent. Kb. fél hónapja vagyok itt.

Beid még a régi munkahelyén van, és igen, még mindig együtt vagyunk, sokak örömére, és párak bánatára. Életemben nem gondoltam volna, hogy egy párkapcsolat működhet ennyire zökkenő mentesen, és ez most nem kirakat szöveg. Jó vele, mindenhogy, mindenhol, minden szempontból.
Kicsit húzós volt az elmúlt pár hónap, amig nem volt melóm, de most ez a gond is megoldódott, nem akarom elkiabálni, de úgy tűnik kezdünk egyenesbe jönni.

Hiányoznak régi ismerősök, régi barátok.

Jah, a telefonom aksija gallyra ment, úgyhogy max e-mailben vagyok elérhető annak, akit érdeklek.

Egy éve alatt elég sokat változott a jellemem. Előtérbe került az emberutálat (jah, eddig is ott volt? akkor még előrébb), a bizalmatlanság, és minden negatív dolog ami az emberekkel kapcsolatos.

Egyenlőre most ennyi. Üdv mindenkinek, aki újra olvassa soraim :)