Ha ez most egy film lenne, akkor a legutóbbi és a mostani bejegyzésem között pár másodpercre elhalványulna a kép, az alsó részen pedig megjelenne "4 hónappal később..."

Merthogy pontosan, filmszerűen történtek az események.

Legutóbbi bejegyzésem után pár nappal felhívtak és állást ajánlottak. 2x voltam interjún, és elfogadtam az állást. 

Legutóbbi bejegyzésem után kicsit több, mint egy hónappal, egy nagy állami cégnél kerültem alkalmazásba, annál a cégnél, amit a küldemények, levelek kézbesítése, a sorban állás, a hozzá nem értés tükröződése miatt mindig is gyűlöltem, azon belül pedig arra az osztályra, ahol a dolgozók (a már nyugdíjba vonultak is) kedvezményesen mehetnek üdülni.

A R.D/N-től való búcsú nem érintett meg egy cseppet sem, ami viszont meglepett, hogy amikor bejelentettem, hogy elmegyek, a főnökasszony első kérdése az volt, hogy ha emelnék a béremet, maradnék-e. Nem. Mint utólag kiderült, még annak a lehetőségét is felvetették már maguk között, hogy fizetésemelés mellett valamiféle lakhatási/albérlet támogatást is adnának. Jól hangzik, valóban. De azt tudom, hogy ha elfogadtam volna, akkor olyan szintű behódolást és szolgalelkűséget kértek volna rajtam számon, ami teljesíthetetlen lett volna. Mert akkor aztán ha egyetlen levél lehullik arról a nyomorult virágról, amit az erkélyen rakott teherbe a nyári zápor, rajtam kérték volna számon, hogy ez miért történt meg. Vannak helyzetek, amikor az ember szeretné tudni hogy vajon a választásai mit eredményeznek, hogyan befolyásolják a jövőjét. Ez az a helyzet, ami jósgömb nélkül is kristály tisztán kirajzolódott. Despotikus hatalommal ruházták volna fel magukat, adott helyzetben pedig az arcomba is vágták volna azt, amit kegyként osztottak korábban. Zsákutca. Mézesmadzag, horoggal a végén. Öreg vagyok már ahhoz, hogy "házirabszolga" legyek.

Ehelyett elszegődtem biorobotnak. Határozottan megvannak az előnyei, és sok tekintetben még élvezem is. Fél év a próbaidőm, aminek kifejezetten örülök, ugyanis meg vagyok győződve arról, hogy 3 hónap alatt még épp hogy csak kezd kilátszani  szar a gazból, viszont így 5 hónap 2 hét után is mondhatom azt, hogy kapjátok be gyíkok, én leléptem.
Természetesen problémák itt is vannak, azonban én élek a demokrácia adta szólásszabadságommal, szem előtt tartva az aláírt titoktartási szerződést, utat engedve a benne megbúvó anarchistának.
Aztán ki tudja, lehet hogy majd megint eltelik 4 hónap, fekete képernyő, vágás, és már egy új munkahelyről fogok írni.
Alapvetően gazdasági ügyintéző vagyok. Nem kell a főnökasszony kurva kocsijának a kötelező biztosításait intéznem és a picsafónjába kicseréltetnem a SIM kártyáját micro SIM-re. Egy fogaskerék vagyok a gépezetben, részfeladatokkal, és sokkal kevesebb felelősséggel, mint amiket eddig rám pakolta. És csak most érzem igazán, hogy mennyire túltolták a legtöbb helyen.
Ez nem azt jelenti, hogy egész nap henyélek, sőt, talán az elmúlt években most van először az, hogy a nettó munkaidőm 90%-át tényleges munkával végzem, ami egyébként sokszor még élvezetes is számomra.