Ma reggel olvastam  dr. Papp Lajos levele -t.

Ettől függetlenül, teljesen véletlenül (hát persze, mert annyira hiszek a véletlenekben) a tegnapi nap reggelén jutott eszembe, hogy amikor felvettek a Szívklinikára eü. adminisztrátornak, akkor az első napon pár perces beszélgetésre hivatott be az irodájába a prof. Mivel ez majd' 8-10 éve volt, 22-24 évesen tulajdonképpen nem sok infóval rendelkeztem róla, azon kívül hogy ő a prof és a főfő-"főnök". Visszagondolva azonban emlékszem, hogy mindenki (főleg Szivola -"jajj, mindig a véremet szívjátok" főnővérünk) mekkora áhitattal viseltetett irányába. Számomra nem jelentett különösebben semmit. Furcsa volt a pánt a homlokán. Egy évvel később meg furcsa volt, hogy az az ember, akit a nyilvánosság már-már szentként tisztel, cifrán káromkodik műtét közben. Aztán az is furcsa volt, hogy miután a klinikán gyógyszer kibocsátó stentet kapott, az első dolga volt rágyújtani egy cigire. 

Emlékszem, hogy én írtam az egyik zárójelentését. A H.I. adjunk diktálta le a leletet. Aztán meg torka szakadtából üvöltözött velem 10 percen keresztül, amiért elgépeltem valamit...

Azt hiszem eljött az ideje egy hosszabb megemlékezési/feldolgozási folyamatnak. Nem lesz rövid...

A levelet olvasva kurva sok emlék tört a felszínre. Látom a régi érzéseket, összevetem mindazzal a tapasztalattal és másfajta látásmóddal, amiket azóta szereztem. Igen, van ami már más színű. 

Értem, amit gondol, értem és érzem mi az, amit élete során közvetíteni próbált másokhoz. Tisztában vagyok vele, hogy mi vezette őt, mi volt a szándéka. És mégis, mindezek mellett megtapasztaltam, hogy ez mennyire elkorcsosult már akkor, amikor egy szinttel lejjebb lévő embertől jött... Bár a belső viszonyokat nem ismerem, és minden negatív kritika ellenére, tisztelettel és elismeréssel viseltetek H.I. előtt, a szakmai tudása miatt. De! Amiket ő tett, amiket ő közvetített egy ilyen ember árnyékában, arra nincs mentség.

"Nem tettem különbséget ember és ember között semmilyen okból."

Ezt elhiszem. 

Aztán eszembe jut, amikor egy beteg a katéteres laborban, a műtőasztalon feküdt kb. 40 percen keresztül (vagy több?),  félsötétben, csöndben, egyedül,  nyakig letakarva a zöld lepedővel, várva az orvosra. Reggel óta nem evett, nem ivott. A katéterezés miatt gondolom alapból "jó kedve volt". Aztán HI méltóztatott befáradni, bemosakodott, bement a műtőbe, ránézett a betegre, majd közölte, hogy ő ezt az embert nem fogja megkatéterezni. És kiment. A beteg meg ott maradt, és várhatott tovább, amíg valamelyik másik orvos fel nem szabadult, hogy a beavatkozást elvégezze.

"A legszegényebb is megkapta azt, amit a leggazdagabb."

Kivéve, ha alkoholista, vagy ha 50-55 év feletti, mert ők például nem kaptak gyógyszerkibocsátó stentet. Szép is lenne, ha valóban úgy működne, hogy mindenki egyformán van (vagy inkább nincs) megítélve, és mindenki ugyanazt az ellátást kapja. De ez nem így van, sok esetben pedig nem az egészségi állapot alapján ítélik meg a betegeket, hanem az alapján, hogy mennyi hálapénzt adott az orvosnak... 

"A betegektől kapott hálapénz egy részét munkatársaimnak adtam, döntő részét a betegeknek visszaadtam"

Erről csak ambuláns élményeim vannak. Igen. Az orvosok elfogadják a hálapénzt. És a házilekvárt, a mézet, ezt-azt... 

A mai napig hálával gondolok arra az orvosra, aki mellett ambulánsan segédkeztem, és aki egy-egy rendelés után adott abból a pénzből, amit a betegektől kapott. És akkor ettem életem legfinomabb házi eperlekvárját is, amit egy nénike hozott a doktorúrnak, amit ő szintén tovább adott nekem. 

Ezek az emlékek eddig eszembe sem jutottak.

Félelmetes mélységek vannak még itt...

Előkerestem a 2006-os írásaimat, ezt találtam:

"Mellesleg gyomorforgató az egész egészségügy, úgy, ahogy van. Legutóbb azt hallottam X professzorról, hogy egy betege megkérdezte mennyibe fog kerülni a műtét. A prof. megkérdezte mennyit szán rá. A beteg azt felelte, hogy sajnos kevés pénze van, talán olyan 50 ezret tud félretenni, mire a prof elhúzta a száját, sziszegett és azt felelte, hogy akkor talán bele sem kellene kezdeni, mert az kevés lesz. Merthogy állítólag ő ad a műtősnőknek is, meg a nővéreknek is - na persze , jó vicc! - és persze magyar állampolgároknak az orvosi ellátás ingyenek, hacsak nem magándokiról van szó. - Ahhm.. még hozzátenném, hogy ennek a profnak persze nem egy kis panellakása van, hanem szinte egy kész palota, ahol az udvarban még egy feszület is áll, hirdetve, hogy ő milyen buzgó keresztény. No igen, csak nem tudom, hogy az a fajta nagy vallásosság, amit kifelé mutat, hogy fér össze azzal, hogy műtét közben úgy káromkodik, mint egy kocsis. Node, akinek pénze van, mindent megtehet …"

... folyt. köv, amint időm engedi ...