Sokszor eszembe jut; minden szarság ellenére szerencsés vagyok. Szerencsés vagyok mert vannak barátaim, akikre számíthatok, és akik szintén számíthatnak rám. Szerencsés vagyok, mert minden szervem, testrészem a helyén van, és működő képes (még ha esztétikailag nem is vagyok vele 100%-osan megelégedve). Szerencsés vagyok, mert olyan életszemlélettel rendelkezem, ami az esetek többségében előre visz, még akkor is, amikor a padlón ülök és eszem ágában sincs felállni. Szerencsés vagyok, mert vannak, akik szeretnek, akiknek fontos vagyok.

Nem lehet mindent 100%-osan kihasználni, így is nagyobb lángon égek, mint egy átlag ember. Tudom hogy így is nagyon sok mindenben szerencsém van, néha kisebb, néha nagyobb dolgokban, és ha csak 98%-ot kapok, elégedetlenkedek, mintha nem kaptam volna semmit.

Jó lenne ha minden tökéletes lenne, erre törekszem, mindenben ezt akarom. Az embernek viszont van egy olyan hibája, hogy nem tud tökéletes lenni.

Az elégedetlenség sok esetben előre visz, egy bizonyos szint után már azonban hátráltat.

Nem tudok mindent uralni és irányítani, bármennyire is szeretném. Sok dolgot igen, azokból mindig igyekszem kihozni a lehető legjobbat.

Egyetlen napon három különböző területen, három különböző embernek oldottam meg a problémáját többé kevésbé. Egész jó arány.

Ha varázsló lennék, akkor azoknak, akik nekem számítanak minden gondjukat eltüntetném. Akkor is, ha ez mások kárára megy...