Eszembe jutott, amikor bevezették a boltokban, hogy ha valaki fél kiló kenyeret akar venni, akkor nem elég csak simán félbevágni a kilósat, hanem mérlegen le kell mérni és annak megfelelően kell árazni. Emlékszem, hogy még gyerek voltam és a közeli kis boltban (ami azóta már vagy 10x profilt váltott és talán valami turkálóként üzemel mostanság) nekem panaszkodott az eladó hölgy. Aztán eltelt cirka 20 év és mostmár az embereknek talán eszükbe sem jut, hogy régen semmi bajuk nem volt attól, hogy az eladó hozzáért a kenyerükhöz. És nyafogás nélkül kerülték ki a kordonokat, és nem adattak be maguknak influenza elleni védőoltást.
Néha a "fejlődés" talán átok.
Emlékszem, amikor 10 Ft-ért 5 gombóc fagyit tudtam volna venni. Bár annyit sosem ehettem, 3 volt a maximum. Azóta már az a fagyizó is megszűnt, pedig Pécs egyik legrégebbi, leginkább központi helyen lévő cukrászdája volt. Sok kellemes emlék fűzött oda. Szívszorító érzés elsétálni olykor a Citrom utcában a néhai Capri mellett, és látni a kirakatban az "eladó" táblát. Azt hiszem a városban talán egyedül ott lehetett télen azt a fajta fagyit kapni, ami nem is annyira fagyi, hanem inkább habos krém-féle volt. Azt is szerettem. És a krémes is fincsi volt. És emlékszem arra a fickóra, aki ott dolgozott és úgy nézett ki, mint Kevin Costner a Wyatt Earp c. filmjében. Emlékszem a szombatokra, amikor Zsófival beültünk néha a Capriba, krémest ettünk vagy éppen valami pohárkrémet, vagy fagyikelyhet.. függően attól, hogy mennyi pénzünk volt.
Múlik az idő.
Az Univerzum egyre csak tágul és minden távolodik egymástól.