Nem az a baj, hogy nagy az isten állatkertje, hanem hogy nagyon alacsony a kerítés. Vajon a sok idióta tudatában van önnön hülyeségének?
Úgy vettem észre hogy kb fél év, amit el tudok tölteni egy munkahelyen úgy, hogy nem kezdem el szidni az ottani rendszert. Mert bár nagyon kényelmes helyen vagyok itt, de itt is ugyanazokkal a problémákkal szembesülök, mint máshol. Annyival jobb hogy legalább idegenekkel nem kell szóba állni. De egyes kollégák kiakasztanak. Amikor rajtam keresnek olyan jegyzőkönyveket, amiket soha nem láttam, amikor ész nélküli, sztahanovista módon vetik magukat bele egy-egy dologba, és szinte munkaversenyt csinálnak egy-egy irat előkerítéséből. És nem értem ... nincs olyan hogy rögtön, azonnal. Ha kell, ezt a főnöknek is megmondom. A mentőre is várni kell, és dolgoztam olyan helyen is, ahol az idő tényleg életeket mentett. És ott is várni kellett. Ezek meg talpnyaló módon ugrálnak egy olyan embernek, akit meglátásom szerint jórészt a józan ész vezérel és bár sms-t írni nem tud, és elég kiszámíthatatlan, de logikusan levezetve neki egy-egy dolgot megérti (kivéve ha valami műszaki, elektronikai dologról van szó, mert ahhoz segg hülye). Szánalmas látni, ahogy egy projekt igazgatónak kinevezett emberke nyüszítő kiskutya módjára fülét farkát behúzva ugrik az első legyintésre. Valahol sajnálom őt. Tudni kell nemet mondani, vagy betartani egy fontossági sorrendet. Az építőipar azért mégsem az egészségügy.
No és persze a tipikus magyar hozzáállás; mindig mindent az utolsó pillanatban. Idegesít amikor a saját hülyeségeik miatt nyüzsögnek, rohangálnak és bevonnak engem is a saját ideges, rohanó kapkodásukba, amiből soha semmi jó nem származik.
Na meg aztán ami az építkezést illeti.. pff.. egy rakás szar az egész. Nem értem ezt a fejetlenséget. Nem értem miért kell túlbonyolítani. Nem értem miért kell elvállalni olyat, amit nem lehet teljesíteni. Határidő módosítások, akadályoztatások bejelentése. Nem elég a kisujj, az egész kar kell. Nem értem miért kell románokat foglalkoztatni, amikor Baranyában kib*tt nagy a munkanélküliség. Nem is folytatom, mert csak esz az ideg.
Úgy vettem észre hogy kb fél év, amit el tudok tölteni egy munkahelyen úgy, hogy nem kezdem el szidni az ottani rendszert. Mert bár nagyon kényelmes helyen vagyok itt, de itt is ugyanazokkal a problémákkal szembesülök, mint máshol. Annyival jobb hogy legalább idegenekkel nem kell szóba állni. De egyes kollégák kiakasztanak. Amikor rajtam keresnek olyan jegyzőkönyveket, amiket soha nem láttam, amikor ész nélküli, sztahanovista módon vetik magukat bele egy-egy dologba, és szinte munkaversenyt csinálnak egy-egy irat előkerítéséből. És nem értem ... nincs olyan hogy rögtön, azonnal. Ha kell, ezt a főnöknek is megmondom. A mentőre is várni kell, és dolgoztam olyan helyen is, ahol az idő tényleg életeket mentett. És ott is várni kellett. Ezek meg talpnyaló módon ugrálnak egy olyan embernek, akit meglátásom szerint jórészt a józan ész vezérel és bár sms-t írni nem tud, és elég kiszámíthatatlan, de logikusan levezetve neki egy-egy dolgot megérti (kivéve ha valami műszaki, elektronikai dologról van szó, mert ahhoz segg hülye). Szánalmas látni, ahogy egy projekt igazgatónak kinevezett emberke nyüszítő kiskutya módjára fülét farkát behúzva ugrik az első legyintésre. Valahol sajnálom őt. Tudni kell nemet mondani, vagy betartani egy fontossági sorrendet. Az építőipar azért mégsem az egészségügy.
No és persze a tipikus magyar hozzáállás; mindig mindent az utolsó pillanatban. Idegesít amikor a saját hülyeségeik miatt nyüzsögnek, rohangálnak és bevonnak engem is a saját ideges, rohanó kapkodásukba, amiből soha semmi jó nem származik.
Na meg aztán ami az építkezést illeti.. pff.. egy rakás szar az egész. Nem értem ezt a fejetlenséget. Nem értem miért kell túlbonyolítani. Nem értem miért kell elvállalni olyat, amit nem lehet teljesíteni. Határidő módosítások, akadályoztatások bejelentése. Nem elég a kisujj, az egész kar kell. Nem értem miért kell románokat foglalkoztatni, amikor Baranyában kib*tt nagy a munkanélküliség. Nem is folytatom, mert csak esz az ideg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése