2010. február 4.

Belefáradtam már abba, hogy folyton az igazamat bizonygassam, hogy harcoljak azért, hogy végre elismerjék, elfogadják a saját döntésemet és az akaratomat. Megalázó és dühítő, hogy ha már nőből vagyok, akkor gyereket kell akarnom szülni, akkor már nem érthetek műszaki dolgokhoz, sőt, még csak logikusan sem tudhatok gondolkozni. Bár magam is az esetek jórészében egy kalap alá veszem a nők 80%-át, de ettől függetlenül mindenkinek elfogadom a saját álláspontját, nézetét, döntéseit, még akkor is, ha nőből van, még akkor is ha hülyeségnek tartom.
Ami a leginkább felháborít, hogy egy egyetemet végzett, magát főorvosnak tituláló dr. Michelisz László-fajta, akihez az ember lánya azért fordul hogy tanácsot kérjen, szaktanács helyett inkább a saját szűklátókörű, beskatulyázó véleményét osztja, cinikusan, úgy hogy nem tud elszakadni a saját véleményétől és még csak egy percre sem próbál arra figyelni, aki miatt kapja a fizetését.

Elegem van már abból, hogy ha azt mondom, hogy nem akarok gyereket, akkor már 1,5 évtizede azt mondogatják, hogy majd később megváltozik a véleményem, majd később akarni fogok, majd később ez meg az lesz. Belátom, hogy a nők gyárilag a szaporodásra vannak tervezve. Belátom, hogy a nőkben ott van állítólag az az anyai ösztön vagy mi, ami egy idő után tisztára meghülyíti őket. Belátom, hogy a 80% gyereket akar, mert azt tartja az életcéljának. Az most mindegy, hogy én mit gondolok erről. De ha bennem van annyi belátás, és értelem, hogy elfogadjam mások nézeteit, akkor mások miért nem képesek erre? Miért képtelen elhinni, hogy egy szikrányi anyai ösztön sincs bennem? Miért nem hiszik el, hogy egy csecsemő láttán az első gondolatom az, hogy ha megnyikkan, akkor hozzávágnám a fejét a falhoz? Miért gondolják, hogy mindenki egyforma, és nincs kivétel ha a kölykökről van szó? Miért nem ismerik fel, hogy vannak akik kilógnak a sorból?

28 éves vagyok. Tisztában vagyok azzal, hogy a korombeliek többsége már kirakott magából egy-egy kupacot. Tisztában vagyok azzal, hogy ha kölyköt akarnék, akkor lassan itt lenne az ideje. Miért nem hiszik el, hogy egy értelmes, gondolkodó lény vagyok akkor is, amikor azt mondom, hogy NEM akarok gyereket? Miért nem tudnak különbséget tenni azok között, akik tudatosak és azok között, akik ostobák?




Nincsenek megjegyzések: