Megnézve az Equilibrium c. filmet, elgondolkoztam azon, vajon tényleg jó lenne-e, ha az emberekben nem lennének érzések?! Nem is olyan nagyon régen, még én is azt kívántam, bárcsak semmit ne éreznék, bárcsak ne tudnám mi az a gyűlölet és féltékenység, és fájdalom. Persze a filmmel ellentétben az egész jobb lenne, ha gyógyszerek nélkül valósulhatna meg. Antidepresszánsokat, nyugtatókat szedve végülis az ember elérheti közel azt az eredményt. Nem tudja semmi feldühíteni, nem tudja kibillenteni abból az állapotból, ami semleges. Ismertem régen valakit, aki ilyen volt. Gyűlöltem :) Olyan volt, mint egy döglött hal, nem látszott rajta semmi érzelem, noha mosolyogni, nevetni tudott, de az egész lénye olyan üresnek tűnt. Aztán jó kezekbe került, és "kigyógyították" abból az állapotból, amit orvosok tettek vele, hogy kigyógyítsák egy másik állapotból. Azóta nem találkoztam vele, bár talán jobb is. Más érdekellentétek is húzódtak a háttérben.

Érzések nélkül élni. Igen, könyebb lenne - főleg számomra. Végülis lenne egy nyugodt, bonyodalom mentes kapcsolatom, egy nyugodt munkahelyem, problémamentes ismerősök ... Minden, ami számomra fontos, egyszerűvé válna, és tökéletessé. A túl sok szín leszűkülne feketére és fehérre. Lehet hogy feladnám a színeket... de nem gyógyszerezés árán.