2009. december 1.

A Grófnő



Történelmi, dráma, ráadásul még a németeknek is közük van a rendezéshez. Ha ezekből indulok ki, akkor sosem nézem meg a filmet. Báthory Erzsébet személye azonban volt akkora hatással rám, hogy úgy döntsek, 98 percet megér rááldozni. Ritkán írok filmekről, ha mégis, az saját szubjektív megítélés alapján teszem.
A Grófnő c. film a fentebb leírtak ellenére maradandó élményt nyújtott. Ahhoz képest, hogy dráma (és mint tudjak, az ilyeneket szeretik jóól elhúzni, hivatkozva a karakterábrázolásokra), egy cseppet sem éreztem vontatottnak. Minden szónak és mondatnak megvolt a maga jelentősége, nem voltak fölösleges percek, melyek azzal teltek, hogy a szereplők arcjátékát csodálva a néző elmerengjen az aktuális téma fölött (és elaludjon). Minden a helyén volt, a megfelelő időben, a megfelelő szavakkal. A színészi játékkal is elégedett voltam. El lehet merülni a filmben annyira, hogy sikerüljön kirekeszteni a valóságot, miszerint ez csak egy film - még ha történelmi tényeken is alapul. És igen, odavág a pszichológiai része is. Bele lehet őrülni a vágyakozásba, a szerelembe és a féltékenységbe. Személy szerint át tudtam érezni azt a kínt, amit a film megjeleníttetni hivatott. A jellemábrázolások is tökéletesre sikerültek, főleg a film végénél, amikor is szemtől szemben áll a női szenvedély és a férfiúi realitás.

Sajnálatos, hogy az emberek nem elég nyitottak a bizarr dolgokra. A magam részéről semmi kivetni valót nem találok abban, amit Báthory Erzsébet tett a fiatal lányokkal - persze örök rejtély marad, hogy vajon tényleg vérüket vette-e, vagy csak a szokásos hatalmi harcoknak köszönheti-e ezen hírnevét. A filmben megjelenített "kegyetlenség" teljesen szalon képes. Ez a film is inkább a tudatra van hatással, nem pedig a vizuális élményre. Nincs benne eltúlzott romantika, csepegős, lányregénybe illő jelenetek. Nincsenek benne olyan részek, amiket egy újranézés alkalmával tovább tekernénk. Viszont rávilágít a hiúság legsötétebb bugyraira, arra, hogy az őrület mivé változtathat egy egészséges, józan elmét.

Számomra nem egy egyszer-nézős film, ha az lenne, nem is írtam volna róla. Viszont tény, hogy kell egyfajta elborult hangulat, hogy igazán élvezni lehessen. Node... az alapból megvan :)

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

No..kedvet hoztál; megnézem :)