2009. november 23.

Hétfő reggel...
Bár nem terveztem, hogy ilyen korán postot fogok írni, úgy gondolom megér még egy lökést az a téma, amire reakciót kaptam. Nem a gyűlölködésről van szó, hanem a "kibaszott anyatejről".

Gondoltam rá, hogy leírom egy ismerősöm történetét, akinek nemrég született gyereke, és aki többet érdemet volna annál, mint amiket mostanság él át a "kibaszott anyatejjel" elöntött agyú barátnője mellett, de mivel ez az ő magán szférája, nem kívánok belekotorni. És igazából senkinek semmi köze hozzá. Meg aztán tisztelem őt annyira, hogy ne teregessem más szennyesét.

Ez a gyerek téma nem ér annyit, amennyi betűt bár lenyomtam miatta, bár tény, hogy az észérvek még többet is érdemelnének, ha arról van szó, miért NEM kell gyerek.

Álmos vagyok még ehhez. És különben is. Aki nem hiszi, járjon utána. Nézzen bele a kapcsolatokba objektíven a kölök születése előtt és a kölök születése után. És nézzen már rá objektíven egy nőre .. jah, persze, nem tud, mert ha férfiból van, elfogult (azt hiszem ez jobb szó, mint az hogy a farka hajtja) ha meg nőből, akkor azonosul vele. És miért van az hogy a házasságoknak X %-a végződik válással? És miért van az, hogy a férjek X %-a csalja meg a feleségét a házassága alatt legalább 1x ? - na nem mintha hibáztatnám őket ezért.

Mindegyis. Mindenki maga alakítja az életét, mindenkinek joga van ahhoz, hogy úgy csessze el, ahogy akarja. Az önző módon a világra pottyantott kölyök a legnépszerűbb formája ennek. Azt, hogy ezt nem ismerik fel, az ő bajuk.

Ami a világban való szépség felismerését és felfedezését illeti ... hát mit mondjak ... elcseszett ország ez a Magyarország. Leginkább a benne élő emberek miatt.
A világ szép. Ami a tárgyi és fogalmi részét illeti. Úgy tényleg gyönyörű. Emberek nélkül pedig tökéletes is lehetne.

Nincsenek megjegyzések: