Nem szoktam filmekről írni. Talán azért, mert nagyon kevés olyan film van, ami ha meg is érint, a lenyomata napokon keresztül ott gubbaszt az elmémben. Persze, vannak jó filmek, és vannak olyanok, amiket jó többször is megnézni. De csak kevés filmnél érzem azt, hogy bemászik a bőröm alá és annyira a részemmé válik, hogy a magaménak érzem. Nem tudom jobban leírni.
A gépész ...
A gépész ...
Nem vagyok filmkritikus, nem tudom milyen szempontokat kell figyelembe venni leginkább, amitől egy film "jó". Viszont ezt az alkotást egyetlen szóval tudom jellemezni: zseniális. A történet, a megjelenítés, a fények és a színek, és az alakítás. Amit ez a fickó művelt magával a film érdekében, félelmetes.
Maga a történet elég beborult, kellemesen beteg. Nyomasztó hangulat, fakó színek, sejtelmes motívumok, és a 119 font súlyú (~55 kg) főszereplő ... "ha vékonyabb lennél már nem is élnél".
Nem egy pszicho-horror, nem fröcsög a vér, nem kell félni, hogy az ajtó mögül kiugrik hirtelen valaki. Egyes kommentek szerint a film kiszámítható. Viszont a mélylélektani hatása és mondanivalója az arra igényeseknek minden képzeletet felülmúl. Nem bonyolult, kis logikai bukfencek ugyan vannak benne, annyi simán belefér.
Mindenesetre Christian Bale-t ebben a szerepben a szívembe zártam.
Maga a történet elég beborult, kellemesen beteg. Nyomasztó hangulat, fakó színek, sejtelmes motívumok, és a 119 font súlyú (~55 kg) főszereplő ... "ha vékonyabb lennél már nem is élnél".
Nem egy pszicho-horror, nem fröcsög a vér, nem kell félni, hogy az ajtó mögül kiugrik hirtelen valaki. Egyes kommentek szerint a film kiszámítható. Viszont a mélylélektani hatása és mondanivalója az arra igényeseknek minden képzeletet felülmúl. Nem bonyolult, kis logikai bukfencek ugyan vannak benne, annyi simán belefér.
Mindenesetre Christian Bale-t ebben a szerepben a szívembe zártam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése