2009. november 23.

Hétfő reggel...
Bár nem terveztem, hogy ilyen korán postot fogok írni, úgy gondolom megér még egy lökést az a téma, amire reakciót kaptam. Nem a gyűlölködésről van szó, hanem a "kibaszott anyatejről".

Gondoltam rá, hogy leírom egy ismerősöm történetét, akinek nemrég született gyereke, és aki többet érdemet volna annál, mint amiket mostanság él át a "kibaszott anyatejjel" elöntött agyú barátnője mellett, de mivel ez az ő magán szférája, nem kívánok belekotorni. És igazából senkinek semmi köze hozzá. Meg aztán tisztelem őt annyira, hogy ne teregessem más szennyesét.

Ez a gyerek téma nem ér annyit, amennyi betűt bár lenyomtam miatta, bár tény, hogy az észérvek még többet is érdemelnének, ha arról van szó, miért NEM kell gyerek.

Álmos vagyok még ehhez. És különben is. Aki nem hiszi, járjon utána. Nézzen bele a kapcsolatokba objektíven a kölök születése előtt és a kölök születése után. És nézzen már rá objektíven egy nőre .. jah, persze, nem tud, mert ha férfiból van, elfogult (azt hiszem ez jobb szó, mint az hogy a farka hajtja) ha meg nőből, akkor azonosul vele. És miért van az hogy a házasságoknak X %-a végződik válással? És miért van az, hogy a férjek X %-a csalja meg a feleségét a házassága alatt legalább 1x ? - na nem mintha hibáztatnám őket ezért.

Mindegyis. Mindenki maga alakítja az életét, mindenkinek joga van ahhoz, hogy úgy csessze el, ahogy akarja. Az önző módon a világra pottyantott kölyök a legnépszerűbb formája ennek. Azt, hogy ezt nem ismerik fel, az ő bajuk.

Ami a világban való szépség felismerését és felfedezését illeti ... hát mit mondjak ... elcseszett ország ez a Magyarország. Leginkább a benne élő emberek miatt.
A világ szép. Ami a tárgyi és fogalmi részét illeti. Úgy tényleg gyönyörű. Emberek nélkül pedig tökéletes is lehetne.

2009. november 13.

Találtam egy blogot, ahol volt pár bevágás Maunika show-ből és Joshi "beszélgető" műsorokból. Mivel nem szoktam ilyeneket nézni, ezért "sajnos" lemaradok azokról a jelenetekről, amikor a cigányok verik és szidják egymást. Pedig ezek legalább tényleg szórakoztatóak. Kár hogy a biztonsági őrök mindig közbelépnek. Akkor lenne még népszerűbb és még szórakoztatóbb, ha a műsor kezdése előtt szavazni lehetne (a meghívott "vendégek" hozzátartozói, barátai), hogy milyen fegyvereket adjanak a kezükbe. Aztán összeereszteni őket és uccú neki, csak egy maradhat :D
Félelmetes, hogy létezik ilyen aljanép, aki nemhogy beszélni, de még káromkodni sem tud értelmesen. Egyetlen vigaszt az nyújt, hogy legalább ölik egymást... egy idő után csak kevesebb lesz belőlük.

2009. november 2.

El Maquinista - A Gépész

Nem szoktam filmekről írni. Talán azért, mert nagyon kevés olyan film van, ami ha meg is érint, a lenyomata napokon keresztül ott gubbaszt az elmémben. Persze, vannak jó filmek, és vannak olyanok, amiket jó többször is megnézni. De csak kevés filmnél érzem azt, hogy bemászik a bőröm alá és annyira a részemmé válik, hogy a magaménak érzem. Nem tudom jobban leírni.

A gépész
...


Nem vagyok filmkritikus, nem tudom milyen szempontokat kell figyelembe venni leginkább, amitől egy film "jó". Viszont ezt az alkotást egyetlen szóval tudom jellemezni: zseniális. A történet, a megjelenítés, a fények és a színek, és az alakítás. Amit ez a fickó művelt magával a film érdekében, félelmetes.
Maga a történet elég beborult, kellemesen beteg. Nyomasztó hangulat, fakó színek, sejtelmes motívumok, és a 119 font súlyú (~55 kg) főszereplő ... "ha vékonyabb lennél már nem is élnél".
Nem egy pszicho-horror, nem fröcsög a vér, nem kell félni, hogy az ajtó mögül kiugrik hirtelen valaki. Egyes kommentek szerint a film kiszámítható. Viszont a mélylélektani hatása és mondanivalója az arra igényeseknek minden képzeletet felülmúl. Nem bonyolult, kis logikai bukfencek ugyan vannak benne, annyi simán belefér.
Mindenesetre Christian Bale-t ebben a szerepben a szívembe zártam.