Lehangolt vagyok. Mindig ugyanazok a körök, mindig ugyanaz a személy, mindig ugyanaz a gond. Most másképp lesz -bíztatom magam, és próbálok hinni. Félek, hogy a vége megint ugyanaz lesz. Nem érzek már magamban erőt a harchoz. A gondolat hogy nélkülözve ugyan, de nyugalomban lenni, elkerülni az összes olyan konfliktust, amit egy szánalmas rongy személy vált ki, túlságosan kecsegtető.Nyugalmat szeretnék, békét és legfőképp bizalmat. Szeretnék hinni Benne és Neki. Jó adag gyűlölet van bennem, ami lassan-lassan inkább szánalommá kezd átalakulni. Van akinek nem elég ha a saját házassága tönkremegy, mások kapcsolatára sincs tekintettel.És még azt sem ismeri fel, hogy épp olyan ő is, mint akiket "nem szeret" - tipikus nő!
Ez a bejegyzés egyelőre talomban marad. Annyira ostoba nem vagyok, hogy magam alatt vágjam a fát.De ha a sors ismétli önmagát, és ugyanúgy pofára ejtenek és kiröhögnek, akkor publikálom. Bár kétlem, hogy bárkit is érdekelne, aki meg közreműködött abban, hogy ott vagyok, ahol, azt meg főleg nem fogja.
"Ha bárkit is érdekelt volna Jose sorsa, akkor most nem lenne halott."
((2009.09.30.))