Biztos ilyen jó lehet érezni azt is, hogy fontos vagyok valakinek, hogy bízhatok valakiben, aki az életemhez tartozik, akit mindenkinél jobban szeretek. Jó lehet tudni azt, hogy hiába vannak szebbek, okosabbak, értékesebbek, AZ az illető kitart mellettem és nem sajnálatból, vagy anyagi érdekeltségek, vagy egyéb objektív, jól megfontolt, kényelmi okok miatt, hanem azért, mert számára én jelentem a társ szót. Megérti a magányomat, szeret, és elfogad olyannak, amilyen vagyok.
És egy összezörrenés után nem úgy kezeli a dolgokat hogy "végre", nem keresi az okokat, és nem érzi magát jól attól, ha én magamba borulok.
Néha túlzok, néha kisarkítok dolgokat. De baromi szarul esik egy-egy olyan mondat, mely finom utalás arra, hogy ennyi volt a részéről ... "Szabadság. Minden téren." Köszönöm. Én is szeretlek ...