Esni kezdett. Első pillantásra enyhülés hozó nyári zápornak indult, amiért oly sokan fohászkodtak az utóbbi napokban. A fohász meghallgattatott, az égi áldás megérkezett. Kopogni kezdett az ablakon, halk kipp-kopp hallatszott, majd pillanatok alatt félelmetes dörömböléssé változott. A két szoba közt a küszöbön álltam tehetetlenül, agyamon végigfutottak az utóbbi napok hírei, hogy milyen károkat okozott a jég. Rendben van, hogy esik a jég, még az is elfogadható hogy az ország más, kevésbé védett területein károkat okoz, de eddig a Mecsek lábánál biztonságban éreztem magam mindezektől. Egészen mostanáig. Hallható volt, ahogy először kisebb, majd egyre nagyobb jégdarabok csapódnak az ablaknak. Hallottam az üveg repedését, majd azt, ahogy betörik, szépen sorban egymás után az összes. Akár kövekkel is dobálhatták volna, diónyi és cseresznye nagyságú jégdarabok vágódtak az üvegnek. Félelmetes volt hallani és látni, mintha soha nem akarna végeszakadni. Nem tudom mennyi ideig tartott, a fülemre tapasztott kézzel álltam, teljesen lebénulva még mindig a két szoba között és csak nézni tudtam ahogy a repedések tovább mélyülnek, majd az üvegszilánkok a két ablak közé hullanak le. Nem tagadom; féltem. Valami olyan ősi félelem ütötte fel bennem a fejét, ami eddig kis mértékben csak akkor mutatkozott meg, ha vihar közben az ég dobhártyaszaggatóan zengett. De még akkor sem ennyire. A legrosszabb az egészben a tehetetlenség volt, nem tudtam mit tehetnék azellen, hogy a jég ne szaggassa darabokra az ablaküveget. Szerencsére a kár anyagilag nem érint minket (ilyenkor jó hogy bérlők vagyunk), ráadásul hideg sincs, hogy problémát okozna pár napig törött ablaküvegek mellett élni.
Nem láttam, nem éltem még át ilyet, s bár csak 27 éves vagyok, bízom benne, hogy soha többet nem kell részese lennem annak, amikor a természet pusztítani kezd.

"Változás!
Van oly botor,
ki imádja neved és hatalmad
S nem sejti
eme szó mit takarhat.
Váratlanul átformálva
cseréli létük jóra s rosszra,
nem tudván vezet-e út
jövőbe s holnapba.
Léte teher mindannyiunknak,
s kik hisznek benne,
csúful buknak.
Mert e név a rossz igézete,
csak bánat és halál jár vele.
Szólj hát le ránk istenem,
vajon kell - e a változás vagy sem?

Ó, azt nem tudhatja senki sem!"

Változás.. ismét. Szokás szerint ismét szinte egyidöben. Elköltöztünk egy másik albérletbe. Ezt most nem részletezném, miért és hogy került erre sor, lényeg hogy nem volt minden fájdalom és bonyodalom mentes. Sőt! ...
Már-már kezdett minden a helyén lenni, kezdtük látni a végét annak, hogy a pénz csak úgy folyik ki a kezünkből, amikor is főnököm bejelentette, hogy a gazdasági recesszió miatt kénytelen megszüntetni a munkaviszonyomat. Vagyis ki vagyok rúgva. 2-3 éve most adódott először az a helyzet, hogy nincs félretett pénzem (kaució, új bútorok, stb..), miért törvényszerű, hogy pont most veszítem el a munkámat? Annyira nem bánkódom, az igazat megvallva csak két dolog miatt sajnálom ezt; az egyik hogy anyagilag most instabil lettem, a másik pedig a kényelmes munkaidő. Minden más tényező teljesen hidegen hat rám. A munkaidő végülis számomra lényegtelen, szerencsére nincs kölyök, sem más olyan tényező, ami miatt ragaszkodnom kellene ahhoz, hogy hétfőtől péntekig, 7-4-ig dolgozzak.
Érdekes módon az egész olyan álom-szerűen hat rám, és egyfajta bizonyosságot is érzek azzal kapcsolatban, hogy nagyon rövid időn belül sikerül új munkahelyet találnom, olyat, ahol tényleg jól érzem magam, ahova szeretek bemenni, és ahol a fizetésem is elég jó lesz. Bár ez ellentmond az észérveknek - figyelembe véve a jelenlegi gazdasági helyzetet és a munkanélküliség magas arányát - mégis ... itt van a háttérben az az érzés, mintha valaki a kezemet fogná, vagy a fülembe súgná hogy mi fog történni, ami nyugtatóan hat rám. Noha a bizonytalan helyzetekben mindig aggódok, idegeskedek, most halálos nyugalommal várom, hogy a Sors úgy alakítsa az életemet, hogy az jó legyen nekem.

Azt hiszem működésbe lépett az a "titok" ... legalábbis az első gondolatom az volt, hogy másik munkahelyet szeretnék, viszont tudom, hogy a nyár folyamán én biztos nem mondtam volna fel.
Rendbe fogom tenni az életemet! Ugyanannyi jogom van a boldogsághoz, mint másnak. Jellememből adódóan egy kicsit nehezebben érem ugyan el, de el fogom érni! Első lépésként egy stabil, fix munkahely kell, ahova jó bemenni, ahol a munaidőt nem úgy töltöm hogy várom a végét, és ahol nem negatív érzések zúdulnak rám percről percre. Utána pedig ... de az még messze van :)