Beszélgetés:
Én: "megérnek ennyit a nők?"
Válasz: "*Nekem biztosan nem.
*Azért annyit nem tudnak nyújtani.
*A szex meg csak egy dolog, ha csak az kell, kurvázhat is az ember.
*Kaját meg lehet rendelni.
*A mosógép meg automata.
*Csókolom. :)
*A nők vérig sértődnek ezen, de ez az igazság.
*Túl sokat képzelnek magukról ahhoz képest, hogy egyre nélkülözhetőbbek.
*Hatalmas igények, bazinagy szempontok jellemzik őket a válogatásnál."

Én sem mondhattam volna jobban :)

Kedves Ismerősök!

Össze kellene hoznom egy kisebb csoportot egy látogatáshoz... pontosítok: börtönlátogatáshoz. Úgyhogy aki nem rest, van vér a pucájában, és van annyira "beteg", hogy érdeklődik az ilyesmi iránt, az gyorsan írjon nekem! (crisyta@freemail.hu). Már csak pár ember fér be...

Az "alien-história" folytatódik... Egy ismerősnek gyereke fog születni... a hobbijára költött pénzt ezentúl valószínűleg pelenkára költheti :( Pedig ő aztán jobb sorsot érdemelt volna. Persze amint a világra jön a poronty nem fogja megbánni, szeretni fogja, és azt hiszem még jó apa is lesz belőle, de .. (és igen, itt jön a "de") annyi mindenről lemarad. Erről a mondatról pedig az jut eszembe, amikor jópár éve öngyilkos lett egy jóbarátunk. Páran azt mondták, hogy hülyeséget tett, mert a problémát biztos meg lehetett volna oldani, mert így annyi mindenről lemaradt ...
Gyerek vállalás = öngyilkosság? És a két rossz közül melyik a jobb? Én tudom melyiket választanám!

Tudom, hogy csak én látom ennyire ferdén és kisarkítva ezt a dolgot, de néha jó lenne tükröt tartani mások elé is, hogy nézz bele, láss egy kicsit előre ... félek 4 év múlva 2 évtizedni barátság fog megszakadni egy gyerek miatt...


Nem tudok felnőlni. Furcsa, hogy míg mások már elvárják, hogy a tizenévesek magázzák őket, én még mindig inkább csak annak élnék, amit éppen szeretek csinálni, legyen szó olvasásról, játékról, akármiről. Nem tudnék és nem is akarok lemondani egy gyerek kedvéért semmiről. Nem becsülöm az életet annyira, amennyire kellene, ez tény, viszont jobban becsülöm annál, semhogy a sajátomat elcsesszem egy másikért. Önző vagyok. Vannak akik felfogják a mondanivalóm mögöttes tartalmát, vannak akik nem. Az utóbbiak gyerekeket fognak szülni és nemzeni, és a magasabb értelmi képességgel megáldottaknak legalább egyszer biztosan meg fog fordulni a fejükben, hogy lehet hogy jobb lett volna, ha nem vállalják a gyereket.

Amikor megnézem a statisztikámat mindig kedvem támad írni pár sort. Aztán a pár sorból mindig több lesz. Jó érzés, hogy vannak vissza-visszatérő emberek, akiket ismeretlenül is érdeklek. Bár pár évvel ezelőtt kaptam egy levelet, pontosan már nem emlékszem rá, de az volt a lényege, hogy mekkora hülye picsa vagyok, amiért ilyeneket írok. Az illető mindezek ellenére sokszor visszanézett az oldalamra. Hehe... azt hiszem erre mondják, hogy a rossz reklám is reklám, noha nekem nem szándékom reklámozni magamat, épp elég beteg nézeteim vannak ahhoz, hogy kellőképpen elborzadjon az először idelátogató :)

Az utóbbi napokban, mintegy roham-szerűen elkezdtek érdekelni a ritka és veleszületett betegségek. Vicces, hogy a puruttyán látott videó keltette fel ennyire az érdeklődésemet. Van ez a progéria dolog ... És bár megvan a magyarázata, miszerint az 1.sz.Kromoszóma LMNA génjében bekövetkező mutáció okozza, az egészben van valami rejtélyes. Talán csak én szeretek beleképzelni mindenbe egy kis "extrát", de nekem egyből valami lelki tényező jutott eszembe. A "mindennek van oka" elméletből kiindulva arra gondoltam (félretéve a racionális magyarázatok és a genetikát) hogy talán a reinkarnációnak is köze van a dologhoz. Egy nagyon öreg lélek egy fiatal testben...

Majd máskor folytatom az okfejtéseimet, most még ki sem látok a fejemből a kómától..

Néha nem tudok kiigazodni magamon. Utálom az embereket. Viszont vannak olyan helyzetek, illetve olyan emberek, akikkel nagyon szívesen foglalkoznék, törődnék; akik érdekelnek, és akiket látatlanul is "szeretek". Erre varrjál gombot! ...