Én nem értem mi a fasznak kell titkolózni, mártír és szenvedő fél szerepet játszani, ahelyett, hogy megpróbálna nyíltan, őszintén beszélni velem. Persze könnyebb kifogásként felhozni azt, hogy nem érteném meg, és könnyű ráhúzni mindenre azt, hogy mert kiakadnék tőle, de könyörgöm! Legalább egyszer próbálná meg! Én próbálok itt mindenféle belső világot létrehozni, próbálok azon lenni, hogy tényleg jó legyen,hogy a pesszimista világnézetem és az emberutálatom a kapcsolatban ne legyen jelen, cserébe csak őszinteséget kérnék. Egy kis nyíltságot. Ehelyett kapok hátbaszúrásokat és önérzet sárbatiprást.
Felelős vagyok mindezekért én is! Nem vagyok ártatlan, de tartottam magam a megbeszéltekhez, és elvártam volna, hogy a kompromisszumok kölcsönösek legyenek. De miért csak én tartom magam a szavamhoz?
Nem úgy működik egy kapcsolat, hogy a partnerek őszinték egymáshoz és nem tesznek olyat, ami a másik felet bántaná? Vagy ez az elképzelés abszurd, netán maradi lenne? Miért nem várhatom el ezt attól, akivel élek? Azt válaszolja erre, hogy mert nem érteném meg. Ő ezt már előre tudja, anélkül, hogy megpróbálta volna velem megbeszélni?! Vagy talán az a baj, hogy véleményem van? Úgy tűnik igen.
Szóval legyek egy kibaszott zombi, aki eltűri, hogy a pasija más nőknek írogat olyan leveleket, amiben önmagát sajnáltatja, a kapcsolatát úgy tűnteti fel, mintha maga lenne a pokol, viseljem el, hogy lelkileg szarik rám, mosolyogva tűrjem, hogy ha nem noszogatom, akkor semmiféle közös programot nem szervezünk. Bólogassak, hogy jó az, ha hétköznaponként bár csak pár órát vagyunk együtt, és a hétvége 80%-ában sem látom. Ne legyen önálló véleményem, mert ha van, és az más, mint az övé, akkor már "rossz" vagyok.
Én vagyok a gonosz barátnő, aki nem érti meg szegény fiú igényeit, akinek semmi nem tetszik, akinek tele van a töke az egész kibaszott világgal, aki csak menekülni akar, de tenni nem, aki csak a negatívot sugározza magából, aki utálja a munkáját, aki utálja az embereket, és aki miatt a szegény fiú inkább másokhoz menekül, másokkal beszélget, mások ismeretségét keresi.

Csak az a szegény fiú arra nem gondol, hogy ha csak egy kicsit is odafigyelne a csúnya gonosz barátnőre, és őszinte lenne vele, akkor nem lenne bizalmatlan, és nem lennének problémák ...