Erőt vett rajtam a tanulási vágy, úgyhogy gyorsan le is kaptam tegnap a polcról a már elkezdett [de egyéb érdeklődési kör miatt abbamaradt] pszichopatológiás könyvet, és ismét belevetettem magam. Pszichodinamikus modell, behaviorista modell, kognitív modell ... hihetetlen módon bele tudok lelkesülni, még aludni is alíg bírtam. Jó lenne ha ezzel foglalkozhatnék.

Összeszámoltam a pénzemet. Nem elég ahhoz, hogy elkezdhessem az iskolát. A tandíj is felment, ráadásul ha diák nélkül kell vonatoznom, akkor az utazási költség egy félévre több, mint a tandíj. És akkor még ott van a szállás, nem ártana enni is abban a 2 napban, amíg fent vagyok Pesten, és persze azok a tanfolyamok, amik az iskola mellett vannak és fizetősek - bár a hallgatóknak jelentősen olcsóbb, mint másoknak. Tankonyvek, miegymás ... nem pesszimizmusból mondom, de sajnos nem fog menni. Talán ha egy évig lemondanék mindenről, akkor összejönne ... egy kis időre. Ha havi 30-40E-t félre tudnék tenni nem lenne gond. Nade hol van nekem annyi pénzem hogy ezt megtehessem? Évek óta mondogatom magamban, hogy majd jövőre, majd jövőre, közben egyre szarabb lesz a gazdasági helyzet, a pénzünk, ésatöbbi ... Nem mondom hogy feladtam a reményt, de nem is áltatom magam. Viszont nem fogok egy évig megvonni magamtól mindent ahhoz, hogy utána még 3 vagy 4 évig szintén úgy éljek, hogy csak az iskolára és az utazásra van pénzem, az életre pedig semmi (na nem mintha olyan nagy életet élnék, amihez olyan sok pénz kell, de akkor bizony egy ideig hiába is lenne karácsony, barátoknak születésnap, miegymás).
Hát ennyi ...
Maradok az autodidakta tanulásnál, és bár azzal, hogy benyakalok pár pszichos könyvet nem lesz se jobb állásom, se több fizetésem, már messziről meg fogom tudni mondani, hogy kinek milyen természete van, milyen elfojtások, tudatalatti folyamatok és tanult mechanizmusok alakították ki a személyiségét.