Hogy ne csak mindig negítv dolgokról írjak;
Tegnap megnéztük az új Indiana Jones filmet a moziban. Határozottan tetszett, visszaadta azt az érzést, amit a régebbiek nyújtottak. Bár a vége elég X-aktásra sikeredett - úgy látszik ismét divatba jöttek a földönkívüliek - megérte megnézni, és ha lehetőségem adódik rá, biztos megnézném többször is, ami már jelent valamit :)

Megpróbálom pozitívabban kezelni a dolgokat, önmagamban és körülöttem. Sajnos nem megy egyik napról a másikra, ráadásul, valami mindig történik, ami nagy erővel visszalök. Nem vagyok egyedül - most ezt kell szem előtt tartanom. Van, akire számíthatok, van aki mellettem van ... és remélem marad is ... de piszok nehéz.
Amire leginkább vágyok az a Csend, mintha túl zajos lenne a világ körülöttem vagy bennem ...

A házunkban lakik a földszinten egy idős néni, kilencven akárhány éves ... olyan kis aranyos-mosolygós-kedves ... akárhányszor rám/ránk néz, látszik a szemében, hogy szereti a fiatalokat,a fiatalságot, talán még emlékeket is idézünk benne. Talán szeretne a helyünkben lenni..
Én akárhányszor ránézek, mindig arra gondolok milyen jó neki, amiért már annyi idős, amennyi. Túl van szinte mindenen. És ott van körülötte az a csend, amire én annyira vágynék ...