Minden nap küzdeni ... nagyon fárasztó... küzdeni magammal, és a világgal. Azellen, hogy ne legyek ok nélkül féltékeny, hogy ne érezzem magam egy értéktelen senkinek, küzdeni azért, hogy ne rohanjak ki az ajtón miközben üvöltök, hogy elegem van, hagyjatok békén, küzdeni azokért a kis pillanatokért, amik egy csepp színt varázsolnak az életembe... de vajon megéri?
Sokszor jut eszembe a nagymamám, aki sajnos még gyerekkoromban halt meg. Amikor nála voltam mindig egy fotelben ült és az ablakon nézett kifelé. Megkérdeztem egyszer tőle, hogy mit csinál ilyenkor. Azt válaszolta, hogy vár. - Mire? - kérdeztem. - Az ebédre ... - válaszolta.
De délutánonként is ott ült a fotelben ...
Úgy hiszem az emlékeiben merült el. Talán valóban várt valamire...

Én is minden nap várok. Várom a délutánt, hogy melóból fáradtan hazavánszorogva egy kis vígaszt találjak az életben. Néha találok, néha nem. Aztán egy újabb nap, újabb küzdelmek és várakozások. Sosem fog már változni semmi? Vagy ha igen, csak rosszabb lesz?
Talán valami célt kellene keresni. Hmm... voltak céljaim. Mára azonban semmivé foszlottak, szétszaggaták őket a másoknak megfeleni akarásom, és a félelmeim. Van két ember, akiről tudom, hogy feltétel nélkül elfogadnak olyannak, amilyen vagyok, még akkor is, ha hülyeséget csinálok. Ők az egyetlenek, akiknek nem kell megfelelnem, akik mellett igazán önmagam lehetek.
Miért kell mindig bizonyítani? Miért áll abból ez a rohadt élet, hogy versengeni, mindig jobbnak lenni, koncentrálni, odafigyelni mindenre, még ha száz felé is kell?! Vagy talán ez csak az én világom és önmagammal szemben vannak teljesíthetetlen elvárásaim? Köze lehet ahhoz, hogy olyan alacsony az önbecsülésem, hogy még egy ásványi tudat is beképzeltnek tűnik mellettem?
Fáradtságot érzek. Szökni szeretnék. ...pedig nincs rossz életem... a magánéletem rendben van, és a munkámra sem panaszkodhatok nagyon.
... talán ha lenne valami, amiben igazán jó lennék ...
.. de hogy lehetne? ..
. hisz csak egy senki vagyok.

Hm... most láttam, hogy ezt a blogot csak úgy lehet megnézni, ha előtte a látogató tudomásul veszi, hogy "Egyes olvasók kifogásolhatónak érezhetik ennek a blognak a tartalmát" :)
Ennyit a szólásszabadságról, ráadásul mégcsak nem is fejtettem ki a teljes véleményemet, csak egy kis cseppet mutattam abból, ami bennem kavarog.

De akkor következzék a folytatás.. kíváncsi vagyok meg tudom-e ütni azt a szintet, hogy letiltsanak, vagy figyelmeztetést küldjenek, vagy ilyesmi. :)

1) Sárkánytűz ... nem is, inkább... Sárkánytűz főnökség. Kártyaverseny... amit máshol 4000 Ft-ért rendeznek meg, az nálunk legyen 6000 Ft. Ez az... nyúzzunk le még több bőrt azokról, akik érdeklődnek iránta. Végülis 4500 Ft lett, és egy boosterrel kevesebb a megbeszéltnél. És ha ennyiért nem akarnak nevezni és emiatt elmarad a verseny?!.. Le van szarva, a "tagok" úgyis elköltik a pénzüket a boltban, ha nem erre, akkor másra... de elköltik...
//hozzáteszem: a verseny a 4500 Ft-ért így is megéri! Hogy én miért nem neveztem? Kiálltam az elveim mellett..//

2)Budapesti "Patrik" kéttannyelvű szakközépiskola ... ahol a jegyeket meg lehet "vásárolni" (?). De lehet hogy pénz sem kell hozzá.. elég egy szűlői fenyegetés, hogy "Fruzsika" anyukája vagy apukája bemegy az önkormányzathoz és feljelenti az iskolát. Miért? Azért mert megbukik a kib*szott lusta gyereke, akinek 4 db egyese és 2 db 2-ese volt. 3 szaktanár mondta a drága szülőnek, hogy a gyerekének a tudása nem éri el a 2-es szintet, és még így is kevesebbett kellett volna teljesítenie a többieknél. Tudniillik 3 hónap alatt míg a többieknek 8 kötelező feladatuk volt, neki 5, amiből 2-t tudott csak megcsinálni.
A végeredmény: bukás. Szülő rohan az igazgatóhoz. Átszámolták az átlagot és mit ad isten?!.. 10 perc alatt megváltozik a matematika világa és kiderül, hogy 4 egyessel és 2 kettessel a gyermek megkapja természetesen a kettest, és nem bukik meg.
Erre felbuzdulva megjelenik a másik szülő, hogy ha XY kettes, akkor az ő gyereke 3-mast érdemel...
Egy környezetvédelmi szakközépben...
ahol a diákok több, mint fele százalékot sem tud számolni...
ahol az igazgató nem áll ki a saját kollégái, a tanárok mellett...
ahol úgy kezelik a tanárokat, mintha értéktelen zombik lennének...
ahol az önbecsülésüket a sárba tiporják a diákok előtt...
ahol a kéttannyelvű, kétszakos tanár csak minimálisan kap többet egy egyszakosnál...
Patrik ... az álmok iskolája... jelentkezzen, és legyen a kollégánk Ön is! Még ma!

És igen, lehet utálni, amiért ezt/ezeket leírtam, lehet tagadni azokat, amik megtörténtek, lehet fenyegetőzni, zsarolni, letiltani, megszűntetni, beszólni, fújjolni, mutogatni, ésatöbbi ...
de attól még ezek tények maradnak. És attól még ezek így történtek, és fognak továbbra is történni, ha azok az emberek maradnak abban a pozícióban akik,és ahol most vannak.

Én csak egy porszem vagyok, rajtam sosem múlik semmi .. -bár most hétvégén majdnem múlott- de attól még van igazságérzetem, ami lázad, ami dühöng és örjönk azok miatt az igazságtalanságok miatt, amik a környezetemben történnek.
Mégis mit tehetnék?... kidühöngöm magam ezen az oldalon ...
...ennyi...

Nem tudom milyen érzés becsülni, tisztelni, de legfőképp szeretni az életet.Csak azt látom helyenként, hogy milyen görcsösen ragaszkodni hozzá - amit egyébként nem tudok megérteni.
Az emberek túlbecsülik fontosságukat.Pedig valójában egy, vagy tíz, vagy még akár száz halál sem változtat semmit a világ forgásában. Az egyén életében igen. Egy szeretett ember elvesztése rettenetes kínokkal jár a hozzá közelállók számára.
És az öngyilkosság? Van aki szerint gyávaság, mert "mindenre van megoldás"... - ez hülység, ebben a világban egyre több dolog van, amire nincs.

Nem tudom minek kellene történnie ahhoz, hogy kicsit pozitívabban lássam a világot ... a vágy megvan bennem ehhez ... csak épp "visszajelzések" nincsenek a világ felöl. Talán más országban kellene élni, talán más emberek között kellene mozognom ...
vagy egyszerűen talán más embernek kell újraszületnem ... de inkább nem akarok hinni a reinkarnációban, semmi kedvem még egy életet lehúzni ebben a pokolban.

Thirteen Sense: Do Not Wrong

Egy kis formaváltozás ... mert a változatosság gyönyörködtet. Ettől még a tartalom minősége nem változik. :)