Ha ennyi erőm van "rosszat" tenni, akkor kell, hogy legyen bennem ugyanennyi erő arra, hogy "jót" cselekedjek. És különben is, nincs jó, meg rossz ... de az a "woo-doo - baba" ényleg nem kellett volna :))

Egy dolog tudni valamit, és egy másik dolog megtapasztalni azt. Hiába tudod egy dolog természetéről hogy hogyan hat rád, vagy másokra. Érezni kell azt az erőt, amit kivált, még akkor is, ha az nem épp pozitív. Azt hiszem ezt most jól megéreztem.

Rádöbbentem arra, hogy az életem nagy részét a munka tölti ki. Ezzel még talán nem is lenne akkora probléma, ha egy kicsit is élvezném a munkámat. De sajnos nem. Változtatni kellene, de félek a változásoktól. Eljutottam egy olyan pontra, hogy félek az emberektól, félek idegenek közé menni, sőt, ha egy új helyre kell mennem egyedül, teljesen pánikba esek. Csúnyának, butának és hülyének érzem magam. Teljesen elszállt az összes önbizalmam. Tudom, hogy vannak értékeim - mindenkinek vannak, miért pont nekem ne lennének?!

Múlt héten Beiddel megnéztük a Narnia krónikái című mozifilmet. Mondjon bárki bármit, nekem rettenetesen tetszett a film. Jó lenne, ha tényleg léteznénk olyen szekrények...

Az elmúlt időszak nagyon kellemes emléke még egy délután, amit egy jóbarátommal, A.-val töltöttem el. Ez még egész év elején volt - na nem mintha még nem az lenne... Egyetlen dolog van, ami bánt, hogy azokat a kellemes perceket nem a Kedvesem okozta. Azt hiszem, ha elképzelnék egy ideális randit, akkor az ilyen lenne, persze most szó sem volt randiról, egyszerűen csak ... elmentünk vettünk sütit, aztán a kocsiban megettük, miközben kitárgyaltuk az élet nagy dolgait és leginkább az én problémáimat, aztán elmentük fel egy kilátóhoz (Tubes), - kocsival. Csakhogy az út végét már gyalog tettük meg, mert az autó nem tudott felmenni, annyira csúszott az út, és annyi hó volt. Majd megfagytunk fölfelé menet, és a kilátó tetején is fülfagyasztóan hideg volt. Kilátásban gyönyörködni, sztorizni, nagyokat nevetni - nem is tudom, mikor nevettem ilyen jót - aztán vissza a kocsiba, vissza a városba, be egy jó meleg helyre, ahol a legfinomabb forrócsokit lehet kapni (Áfium). Szóval nagyon pöpec volt! Tájképeken látni olyat, mint amit élőben láttunk - telihold, havas táj, csupasz fák, amik lusta árnyékot vetnek... a tökéletes nyugalom. Ami annyira hiányzik az életemből. Vagyis csak a hétköznapjaimból. vagyis csak a munkahelyemből.

Egyszerre vágyok nyugalomra és izgalomra. Azt hiszem egy kicsit ki kellene szakadnom a mindennapok szorításából. Kéthetente szabadok a délutánjaim, talán jobban ki kellene ezt használni. Csak ne lenne ennyira hideg.

Korongvilág regényt olvasok most - A Mesének Vége. Kifejezetten tetszik! Érdekes, hogy mennyi olyan dolog van ebben a könyvsorozatban, ami reális. " A bölcsesség azon ritka olgok egyike, amelyek minél messzebb vannak, annál nagyobbnak látszanak."

Február 13-án lesz a 2. évfordulónk. És február 23-án betöltöm 24. életévemet. Másoknak ilyen idősen már gyerekeik vannak ... én meg még gyereknek érzem magam. Nem akarok gyereket! Sem most, sem később. És hiába jönnek azzal a szöveggel, hogy majd később máshogy fogom gondolni. Ezt mondták 16 éves, 19 éves, 23 éves koromban is. Hát nem veszik észre, hogy van, ami nem változik? Miért akarják az emberek, hogy mindenki "egyforma" legyen? Mindenki uyganazt csinálja? Mindenki ugyanazon törvények és szükségetek szerint éljen? Miért nem fogadják el, ha valaki máshogy akarja alakítani az életét? Talán, mert akkor tudatosul bennük, hogy ha újra tehetnék, máshogy cselekednének?! Vicces, de ... nem egy embertől hallottam, hogy talán igazam van a gyerek-nézőpontban, és ha újra tehetnék ők sem vállalnának - vagy csak jóval később - gyereket. Kinek mi ... Én elfogadom mások nézőpontját, véleményét, nem szólok benne, de azt nem állhatom, amikor az ösztönökre hivatkozva próbálnak meggyőzni az igazukról, és így akarják rám kényszeríteni az akaratukat, és a saját igazságukat.
Mindenkinek igaza van .. a saját szempontjából. Nincs egyetemes igazság. Nincs jó, nincs rossz. Csak előítéletek és megszokások. És annak annyi, aki valamit más nézőpontból másmilyennek ítél, mint amilyennek a tömeg állítja. Na jó, elég a bla-blából és a közhelyekból.

Fűrész c. film ... egy olyan "sisakot" kívánok főnökömnek, mint amilyet a filmben a csajra szeretek. azzal a különbséggel, hogy a kulcsot a saját beleiben rejteném el, és ha túlélné azt, hogy kibelezi saját magát, akkor, amikor a kulcsot elfordítaná a zárban, műkösédbe hozná a szerkezetet,és bumm ... szétrobbanna a feje. :) Túl morbid? De csak mert nem ismeritek azt az embert!

Legyén mindenkivel béke, meg szeretet, meg sok-sok öröm... úgyis megpusztul minden(ki) előbb-utóbb!

Nos, újra itt, bár sajnos szerintem csak ritkán fogok írni, de úgy érzem nem akarom abbahagyni a blog írást. Az egy fajta élet-stílus.

Röviden az eddig történtekről:
/Már nem tudom, hogy utoljára hol hagytam abba, ezért próbálok egy rövid összegzést írni/
- Összeköltöztem Beiddel, akivel az élet minden szép, és minden jó, kivéve akkor, amikor a telefonjában több alkalommal találtam sms-eket, amiket egy másik csajnak írt, és amik arról szóltak, hogy mennyire hiányzik neki, mennyire szereti, blablabla ... Megj: azért arra kíváncsi lennék, hogy ha ez fordítva történt volna meg, akkor még együtt lennénk-e?! Konklúzió: minden pasi egyforma - egy bizonyos szinten, vagyishogy képtelenek igazat mondani. Vagy ezt csak én váltom ki belőlük?! Ez a téma nem lesz napirenden, túl fájó és túl személyes pont. Annak a nőnek meg csak annyit kívánok, hogy élje át mindazt, amit én áltéltem miatta. Meg annyi, hogy bár nem ismerem, szívből gyűlölöm!

- Munkahely: a magyar egészségügyben dolgozni SZAR! Aki teheti kerülje el, minden szempontból. Betegnek sem jó lenni, de dolgozónak még annyira sem. Épp a tegnapi napon fogalmaztam meg, hogy sem a fizikai, szem a pszichológiai körülmények nem kielégítőek. Amellet, hogy a szememet teljesen tönkrevágja az, hogy egésznap félhomályban, egy éles fényú kislámpa mellett kell a számítógépen dolgoznom, a főnök folytom baszogat /olyanok miatt is, ami nem rám tartozik/, egésznap diktafon szól a fülemben, miközben kedves kollégák egy csöppet sincsenek erre tekintettel, és a hátam mögött röhögnek az alpári, stílustalan, ostoba vicceiken és stroijaikon, a műtő kihangosítója annyira hangos, hogy egy doboz feltépése a dobhártyám szakadását veszélyezteti, a reggeli, délelőtti órákban pedig kb 5 percenként keresnek valami miatt telefonon /kész van-e már xy zárója, berakok a liftbe még egy kórlapot, zárót kell neki azonnal írni, mert már itt van érte a mentő, aki nem vár, kész van-e már xy lelete, stb.../
- A munkámról kicsit részletesebben : reggel azzal kezdem, hogy az éjszakai akut betegeket a sz.gépbe felveszem, leírom a tegnapi elmaradt leleteket /amiből mindig jócskán van/ és elkezdünk zárót írni a távozó betegeknek. Ha ez kész van, akkor felvesszük az aznapi betegeket, kitöltjük a műtéti adatokat, leírjuk a felvételi státuszt /korábbi betegségek, jelen panaszok, stb./, aztán leírjuk a leletét is, ha az orvos elmondja /drága jó főnökünk ezt másnap reggelre hagyja legtöbbször, ami miatt az egész nap csúszik - de persze neik mindent szabad!/. Nem tűnik borzalmasnak, kivéve ha napi 30 körüli beteglétszámvan. Két műtő van, így a munka megfeleződik, de még így is regetek. "Szabadidőmben" az eltávozott betegek kórlapjait kell összepakolni, abc sorrendbe tenni, a nővérek által az ostályon felejtett laborpapírokat összepakolni, rendet tenni, és idegösszeomlást kapni. Kiegészítés: Pénteken addig maradunk, amíg nem végzünk az aznapi programmal, mivel a pénteki betegek közül sokan távoznak, és mivel szombaton nem dolgozunk, ezért pénteken még a szombat reggeli teendőknek ezt a részét meg kell csinálni. Erre annyira nem panaszkodok, mivel 3 vagyunk adminisztrátorok, ez nem annyira vészes, kivéve egyes eseteket. /pl. egy alkalommal kolléganő hajnali fél 1-ig volt bent-reggel fél 8-tól/
- Az orvosokról: a mi részlegünkön dolgozó orvosokkal semmi bajom, legtöbbjét kedvelem, van, akivel még beszélgetni is szoktam egy-egy témakörről /pl. sorozatgyilkosok :)/. Azt hiszem elmondhatom, hogy ők elég emberségesek. A "nagyvezírről" - ahogy egyik jóbarátom emlegeti főnőkét/ viszont semmi jót nem tudok mondani, azon kívül, hogy néha kapunk tőle plusz pénzt bizonyos studykból. /A studyk embereken végzett kísérletek, finoman megfogalmazva és szép körettel tálalava, amik után az orvosok kb 1,8 milliót, az aszisztensek párszázezret, a műtősfiúk kb. 150-200-et, az adminisztrátorok pedig legjobb esetben 50 ezer forintot kapnak egy-egy alkalommal - évente kb 3-szor/ nagyfőnök jellemzése: pénzhajhász, kétszínű, hazug, paranoiás, és valószínűleg van valami pszichés betegsége /tünetei fizikailag is megnyilávulnak, pl. a jobb lábát folyton rázza ha egyhelyben ül/, káromkodik /de annyira, hogy egyszer még én is belepirultam, pedig nem vagyok pirulós fajta/, stb, stb ... egyszóval a legszönyűbb tulajodonságokkal rendelekző ember, akivel egész eddigi életem során találkoztam /pedig azt hittem a Bíró Zsoltnál meg apámnál nincs rosszabb/. Nem kívánom koptatni az ujjaimat miatta, nem ér meg annyit.
Hogy miért nem jövök el erről a helyről? Azért meg a studykból kapott pénzekből - még ha az nem is sok - idén szeptemberben el tudnám kezdeni a sulit - persza ha felvesznek. Milyen sulit, Erről majd később részletesebben ..


- Beidet cégen beül áthelyezték az üzem egy másik részére. Eddig gyalog 20 perc alatt odaért a melóhelyre, most két busszal kell járnia /néha szombatonként is/, és amit csinálni kell az is ezerszer rosszabb. Lehet hogy nem sokáig marad annál a cégnél.


Be kell vallanom, az motívált arra, hogy újra írjak a blogomba, hogy pár emberkének a blogjában olvastam, hogy már nem írok. Érdekes dolgok jönnek ki, ha a nickneved beírod a Google-be - pl az is, ha valaki megemlít a blogjában :)) Csodálkoztam is rajta, hgy valakinek még néha-néha eszébe jutok. de tényleg! És köszi! Jó érzés. Még akkor is, ha valakinél a "hülye picsa" kategóriába kerülök. És hogy a szerelem öl, butít és nyomorba dönt, teljesen igaz. ironikusan szólva, erre jó példa vagyok :) Visszagondolva a velem történtekre , hááát.. nem egy lányregény, az biztos. Kicsit inkább horror történet, vagy tragédia /eddig három felvonásban/. Jah! Hm.. nemrég egy nagyon kedves barátom megírta, hogy régebben egyszer szerette volna megkérni a kezemet. Kár, hogy azóta ez az illető már meg nősült.

Manta Alternatív Természettudomány Főiskola - ide szeretnék idén jelentkezni, ha anyagilag is összejön a dolog. Évek óta tervezem már, de sajnos valami mindig megakadályozott abban, hogy össze tudjak gyűjteni annyi pénzt, hgy a félévet és az utazási költséget is fedezze. Talán idén ... Tényleg úgy érzem, hogy ott a helyem. Soha nem volt még olyan célom, amiért éveken keresztül küzdöttem, és még akkor sem fordult meg a fejemben a gondolat, hogy feladom, amikor a legtávolabb voltam tőle. Ez már jelenthet valamit. :)

Félek az emberektől. Utálom az embereket. Nincs humorom - vagy ha van, az nagyon sajátos. Intravertált és érzelmileg instabil vagyok, meg minden, ami ezekkel együtt jár. De legalább nőtt a mellem egy számmal :D