Nemis tudom miért írok most .. csak úgy.
A melóhelyen ezen a héten elég nagy volt a káosz. Meg múlt héten is, és azelőtt is, és jövő héten is az lesz. Néha elgondolkozom, hogy megéri mindez, ilyen kevés pénzért .. Bár legalább anyagliag stabilan állunk, és ez nagyon sokat jelent. Jó érzés, hogy meg tudjuk venni azokat a dolgokat is, amik már a szükséges határán felül vannak, legyen az könyv, pizza, vagy egy számítógépes játék. Igaz, elég sokat böjtöltünk ezért.

Nincs időm magamra. Nincs időm a gondolataimra, arra, hogy elfilozofáljak egy-egy dolgon. Mire hazaérek holt fáradt vagyok, a hétvégék pedig olyan rövidek. A könyvekkel is nehezebben haladok, mint szeretném. Bár Az éjszaka gyermekeit kiolvastam, most egy történelmi könyvet keztem el - tőlem elég szokatlan módón. Az inkvizícióról szól, az írója nem tudom ki, valami fura nevü fazon, de eddig tetszik a könyv. Mindenesetre azt hiszem több fantasyt fogok olvasni, mint történelmi könyvet, jobban tetszik az a világ, ami a képzeletemben él, és ahol minden megtörténthez. Bár ez utóbbi igaz a valóságra is.

Valami hiányzik ... nem külső tényező, inkább belső. Nem a régi életmód, nem a bulizás, vagy a pasizás. Azt hiszem valami belső nyugalom az, aminek nagyon érzem a hiányát. Vagy egyszerűen csak túl fáradt vagyok.

Ismét itt ...
Tavaszodik. Ez már valami. Igazából nincs miről írnom. Élek és kész, ez van. Nem negatív hangsúlyban. Még mindig érzek késztetést, hogy írkáljam a bejegyzéseimet ide, pedig mostmár nem látom túl sk értelmét. Nincs benne rendszeresség. Réggebben jó volt írni a indennapjaimról. AMikor nem történt semmi, akkor is volt valami. Persze valamik most is vannak mindig.
Lássuk a mai nap valamijeit ...
Reggel kelés, fürdés, reggeli, kis olvasás, hatalmas szeretkezés, aztán irány melózni. Most meg itt ülök már két órája .. Hmm.. egyhangúnak tűnik, pedig nem olyannak élem meg.

Jelenlegi könyvem, amit olvasok: Clive Barker: Az éjszaka gyermekei. Remek könyv, ajánlom minden horror rajongónak. Könnyen olvasható, élvezetes, tényleg alíg lehet lerakni.

A titkos kamra, amit nemrég olvastam ... nos ... milyen jelzőkkel lehet illetni az olyan könyvet, vagy az írót, aki csak azért írt, hogy egy-két ügyben tisztázza magát, leírjon olyan tényeket, amelyeket már csontig rágtak, és ami pont arról nem szól, ami a címe? Oké, az 560 (vagy mennyi) oldalból kb 70 oldal valóban Egyiptom kultúrájával, és a Feljegyzések Csarnokával foglalkozott. A többi rész pedig a sajtóhadjáratokat és botrányokat állította a központba. a vádaskodás és pereskedés mellett. Na ez az a könyv, ami után úgy voltam, hogy az írónak nem fogom egyetlen további könyvét sem a kezembe venni. Persze ez szubjektív vélemény. Csak nem értem miért kell megírni egy könyvet úgy, hogy igazából a kutatás végkifejlete előtt már kiadatják, és nincs is igazán befejezve. Erről ennyit, több betűt nem ér meg.