Elértem szociális készségeim határára, elfogyott a türelmem, ezennel kezdődik a "beszólok július". Persze hogy a munkahelyen. Közalkalmazotti szféra, közalkalmazotti szemlélettel, hozzáállással és gondolkodni képtelen 30 és 50 közötti picsákkal - tisztelet a kivételnek.
Meguntam, hogy minden hónapban pénzt kell beadni jobb esetben számomra teljesen közömbös, rosszabb esetben pedig ellenszenves, idegen emberek búcsúztatójára. Első pár alkalommal még úgy voltam vele, hogy oké, belefér, 1000-1500 Ft nem ver földhöz. De amikor már havi rendszerességű lett és xy esküvőjére is elkezdtek pénzt gyűjteni, ott telt be a pohár. Ráadásul az illető már 20 éve együtt van a párjával, gondolom gazdasági vagy egyéb megfontolásból házasodnak most össze. Nem xy személyével van bajom, mert ő még ráadásul szimpatikus is, hanem az egész szemlélettel. Elfogadom, ha emberek évtizedek óta együtt dolgoznak és nem csak kolléganőként, hanem barátként is tekintenek egymásra. De én nem akarok barátkozni, engem hagyjanak ki ebből. Nem fogok barátkozni olyan nőkkel, akik folyamatosan berántják maguknak a problémákat, akiknek az élete csak arról szól, hogy mit csinál otthon az anyja és a macskája, vagy arról, hogy a munkanélküli férjének kijött az aranyere, és a gyereket el kell hozni a bölcsiből, mert ágyipoloskát találtak valakinél, de a férje hiába van otthon, képtelen ellátni egy gyereket (mert csak megcsinálni tudta). Nem akarok barátkozni olyan nőkkel, akiknek a napját az határozza meg, hogy a horoszkóp mit írt arra a napra, és különben is a természetgyógyásza és a karrier tanácsadója megmondta, hogy a királynő-képző-workshop (ne nevess, baszki tényleg létezik ilyen és tényleg vannak ostoba picsák akik pénzt adnak ki erre) fog neki segíteni abban, hogy megtalálja a tökéletes férfit, akinek lehetőleg minél előbb gyereket szüljön.
Nem akarok barátkozni olyan öregasszonnyal, aki összefüggéstelenül megállás nélkül sutyorogva beszél olyan dolgokról, amihez semmi közöm és nem is érdekel, miután végig panaszkodta a fél napot, hogy nincs ideje online megnézni ezt-azt, és még a legkisebb változáshoz is képtelen alkalmazkodni. Meg egyébként segg hülye mindenhez, ahhoz is, hogy ezt felismerje.
Valami nagyon elbaszódik a nők agyában szülés után, teljesen eltorzul az értékrendjük. Legalábbis a legtöbbnek. Ellenpéldát is tudok, és tisztelem is azt az 1-2 nőt, akik valamilyen csoda folytán megőrizték a józan eszüket és értékrendjüket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése