Talán a kialvatlanság, fáradtság okoz depressziót. Talán nem is depresszió az a csalódás, ami most a sarokban ül és vasfogait meresztve tágra meredt szemekkel prédára lesve kúszott be a küszöb alatt. Engem figyel, belőlem figyel. Tápláléka az elhaló emberség morzsái, amik nap nap után hullanak a padlóra a gépezet fogaskerekei közül, amely feldarálja létünk alapköveit. Fémszilánkokat köp a földre, majd felnyalja vérző ínnyel önmaga képmását. A sarok árnyékából kifordult belsők közt terjed előre, űzve a fényt, amit sosem érhet el. Homlokába tetoválva: "Értékrend". Olajos massza csöpög ujjai között, hogy alkalmazkodhasson a torz formákhoz melyekbe belenyúl. Hátából acélcsövekre húzva lengenek a jelszavas zászlók, hirdetve letűnt idők fogalmait.  Termeszek fészkelnek ráncokkal barázdált bőrében, mindig több a dolgozó, mint a katona, a királynőt és a királyt szolgálni mindhalálig - az utolsó vacsoráig.