Egyik ismerősöm fogalmazta meg nagyon jól, és mivel hétfő is van, meg különben is, ezért az ő megfogalmazását használnám - bár a tudtán kívül, de utólagos engedélyével - 

"Ünnepelni azért lehet valakit, amit csinál vagy tett. Az nem érdem, így nem is ok a büszkeségre, ünneplésre, hogy valakinek mi van a lábai közt. Főleg, hogy ez még csak nem is az egyén döntésén múlott. Ezzel az erővel lehetne pl. Fehér Emberek Napja, vagy Zöld Szeműek Napja is.."

És igen! Tökéletesen egyetértek vele. Rendben van, hogy a 19.században a nők kivívták a jogot a munkavégzéshez (ezt a kezdeményezést támogatom) és a szavazati joghoz (ezt már kevésbé), de napjainkban mi értelme van nőnapot tartani?

Persze, jó az a virág és finom az a csoki, de akkor legyen férfi nap is, és legyen apák napja is. Hiszen a férfiak épp annyit (meglátásom szerint azonban jóval többet) tettek le az asztalra, mind a történelemben, mind a tudományok terén. 

És ha már egyenjogúság; akkor a nők is viseljék ugyanúgy a pofont vagy a verést (főleg ha ők maguk provokálták ki), mint a férfiak. Márpedig a legtöbb esetben ők provokálják ki. 

Érdekes módon a nő-gyűlöletem nem sokat változott az utóbbi pár évben, olykor kissé csillapodik, de változatlan. Hozzátenném, hogy az egyént azonban továbbra is előrébb tartom minden másnál, így a női szerepénél is. De mivel összefoglalva lehet beszélni emberekről, állatokról, magyarokról, cigányokról, és egyéb más etnikai és kulturális csoportokról, ezért a nőkkel szemben felállított képem az, amiről itt írok. Általánosítás. Előítélet. Racionalizmus. Szélsőséges meglátás. 

Nyilván az egyén is felelős azért, hogy milyen "csoportképe" van egy-egy dologról, de azért a sztereotípiák kialakulásához tenni is kell valamit. És akkor ott vannak a szőke nős viccek, amiben a legnagyobb vicc az, hogy az esetek nagyrészében nem is vicc.
Na meg a bölcsészmérnökök.