A minap láttam az "Edge of Tomorrow" c. filmet. Az alaptéma (itt is) az volt, hogy egy ember (egy tudat) képes manipulálni az időt, ezáltal alakítani a sorsot. Minden nap meghal, minden reggel újraébred és újra kezdi elölről - persze kisebb-nagyobb változtatásokkal.
Anno a True Detective 5. epizódjában volt egy hasonló elv kifejtve, összekapcsolva az M-elmélettel. Amikor láttam, olyan hatással volt rám, mintha áram csapott volna meg, kb 2 napra teljesen kiütött az elképzelés, még ha csak egy teória is, amire semmiféle bizonyíték nincs. Mégis, a bizonyíték számomra az, amit érzek/éreztem ezzel kapcsolatban.
Ennek örömére a megfelelő részeket kivágtam a filmből, és egy mostanában kedves zenét is raktam alá, "háttér zajnak".
ITT tudod megnézni, mert balf@sz módon nem tudom beágyazni valamiért.
Az elmélet még mindig erős hatással van rám, noha már nem akkora erővel akar agyoncsapni, mint amikor először belegondoltam.
Persze számos "ellenérvet" lehetne felhozni ennek helytállósága ellen, hiszen vegyük csak a legelterjedtebbet; az előző életbeli emlékek elvét. Mi más magyarázhatná azokat a hipnózis, és egyéb módosult tudatállapot alatt megélt tapasztalásokat, melyben egy adott személy hitelt érdemlően ír le olyan helyszíneket, ahol életében nem járt, vagy beszél olyan nyelven, amelyet éber tudatállapotban nem is ismer (xenoglosszia).
Különböző meditációk, hipnózisok, modosult tudatállapot formák adnak hozzáférést olyan információkhoz, melyet a jelenlegi tudatásunk alapján a legtöbb esetben előző életbeli emlékeknek tulajdonítunk.
És hogy fér össze mindez azzal, hogy csak egyetlen életünk van, melyet újra és újra végigjátszunk? Vagy mi köze ennek a deja vu jelenséghez?
Az elméletem a következő:
Vegyünk fixnek pár teóriát
1) Módosult tudatállapotban a felszínre kerülő emlékek nem a képzeletünk alkotta képek rendszertelen sokasága, hanem valódi emlékek
2) Egyetlen életünk van csupán, amelyet bármennyiszer lejátszhatunk, változtathatunk rajta, de mindig ugyanabban a korban, ugyanabban a "szerepben" éljük át.
3) Egyetlen Tudat létezik, minden történés, minden ember annak az Egy Tudatnak a kivetülése. //- Amit minden bizonnyal kicsit nehéz logikusan elfogadni, hiszen ha Te az Én kivetülésem vagy, akkor Te is mondhatod, hogy Én a Te kivetülésed vagyok ... azonban ebben az esetben is mondhatom azt, hogy az én kivetülésem az, hogy te a saját kivetülésednek láss ... és ez mehet tovább egészen addig, amíg napi 3x nem kapsz egy tál gyógyszert és hátulgombolós fehér kabátkát. :) //
Ahol a szálak szépen egymásba kezdenek fonódni, az a helyszín az Akasha. A másik kulcs az idő fogalma, más síkokról, más dimenziókból nézve. Szóval az idő tulajdonképpen egy olyan dolog, ami csak itt van, de ha "messzebbről" nézzük, akkor nincs.
Egy tudat, egy idő - vagyis időtlenség. Ez a megoldás. Egyetlen élet, örökké csak az forog. Számomra. Aztán az egyetlen tudat egy másik szeletének egy másik forog örökké. És így megy ez a sok kis apró tudatrésszel. És ugyan miért ne lehetne "belelátni" egy másik tudatdarabkába?! Így egyszerre lesz a sajátod, és egyszerre lesz másé. Végeredményben minden a Nagy Egy-é. Újra és újra végigjátszuk ugyanazokat a színdarabokat.
Hiszek abban, hogy képesek vagyunk változtatni. De azt nem tudom, hogy mi kell ahhoz, hogy ezt meg is tegyük.
Egy tudat, egy idő - vagyis időtlenség. Ez a megoldás. Egyetlen élet, örökké csak az forog. Számomra. Aztán az egyetlen tudat egy másik szeletének egy másik forog örökké. És így megy ez a sok kis apró tudatrésszel. És ugyan miért ne lehetne "belelátni" egy másik tudatdarabkába?! Így egyszerre lesz a sajátod, és egyszerre lesz másé. Végeredményben minden a Nagy Egy-é. Újra és újra végigjátszuk ugyanazokat a színdarabokat.
Hiszek abban, hogy képesek vagyunk változtatni. De azt nem tudom, hogy mi kell ahhoz, hogy ezt meg is tegyük.
